Rég nem írtam és ennek az az oka, hogy most futásilag olyansemmilyenkedvetlen vagyok. Persze ettől függetlenül tolom azért.

A múlt héten elutaztam és találkoztam kedves barátokkal és egy hihetetlen felfedezést tettem, 7 cachaca (itteni cukornád pálesz) és 7 féle bor kóstolója után: állítólag azt magyaráztam a többieknek, hogy én azért vagyok egyedül, mert futok és a pasik megijednek, ha elmondom, hogy heti 50 kirit futok. Na. Ezen utólag és azóta is jókat röhögök, főleg, hogy én nem is emlékeztem erre, másnap mesélték a skacok, mikor épp egy parkban sétáltunk. Épp elfutott mellettünk egy csaj, szóval utána is kiabáltam, hogy "Ne fuss te bolond, mert szingli maradsz!". A lány nem értette, mi meg jót röhögtünk és a "solteria por causa da corrida, avagy single because of running" azóta szállóige lett ebben a kis baráti társaságban.

Vasárnap félmarcsi, a törés utáni első verseny, illetve egy éves futóversenyszülinap, igen, lehetnék sokkalta lelkesebb, remélem vasárnapra kicsit visszatér belém a motivésön, bár a versenyek engem mindig felpörgetnek mint állat.

Ja. Bréking nyúúúz! Aki nem bírja a lábujjkörmökről szóló romantikus történeteket, az ne olvasson tovább. Fél év után tegnap előtt lábujjkörmöt kellett vágnom! Öröm és bódottá, hejj!

Erős Pista és Túró Rudi legyen veletek! (Őket most kaptam otthonról, prájszlessz...)