Négyes számú versenyző

Tudtam, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor felvághatok a nemlétező anatómia tudásommal (köszönet Sebestyén tanár úrnak, akinél annó ötösre szigorlatoztam, mert vizsga közben kiderült, hogy ő is egri:). Szóval a mai mese a kétfejű lábikraizomról szól. Vagy inkább hétfejű sárkányról, aki pár napja tüzet okád a bal vádlimban. Na jó, fájogat már pár hete, be is van csomósodva, kenegetem is a bűnös melegítő krémemmel -amit nemrég ugye sikerült a durva-vízhólyag alatt sarjadó friss húsra kenni-, de úgy voltam vele, hogy majd elmúlik, annyira nem fáj, csak picit meghúztam vagy valami hasonló. A futás elején mindig éreztem, de amint bemelegedett az izom, elmúlt a kellemetlen érzés. (A keddi utálatos résztáv alatt is így volt, bár ezeket a 6x800 avagy 3x1600 métereket a pokolba kívánom, annyira kifutom magam és megborulok utána, hogy fúj, a résztáv monnyonle!) Még tegnap is ok volt, de ma reggel felkeltem és éreztem, hogy bajok lesznek. Aki aggódik, ne aggódjon: azért sikerült elkacsáznom a fürdőszobába fogat mosni. Gondoltam, azért fáj ennyire, mert "hideg" az izom, majd a futás jól bemelegíti és minden rendben lesz. Ja persze. Ezek az öndiagnózisok nagyon mókásak. Szóval elindultam, de a fájdalom ezúttal nem szűnt meg az első ezres után, sőt! Nem csak fájdogált, hanem nagyon fájt. Éreztem, hogy sántítva futok és rosszul terhelek, ezért kb. 5 kili után természetesen megfájdult a jobb csípőm is, de persze futottam tovább, gondoltam, majd csak jobb lesz. És igazam lett, az utolsó 2 kili már egész elviselhető volt, kicsit meg is tudtam húzni a végét, így ugyanúgy sikerült 60 perc alatt lefutni a 11k-t mint múlt héten a fájás nélkül.

Ha nem rólam lenne szó, akkor azt mondanám, hogy a bejegyzés írója egy idióta állat és mé' nem marad otthon a seggén, ha fáj?! De mivel rólam van szó, így csak annyit mondok, hogy kis butuska vagyok és több mint valószínű, hogy holnap is elmegyek és lefutom az adagot.

Biztos ami biztos, éjszakára feltapasztom a "Fenaflan Patch" compressa térmica adesivát. ("Jujj de izgi, még sose használtam ilyen melegítős gyulladáscsökkentő cuccot.") És szerintem erőt veszek magamon, és végre bejelentkezek Ricardóhoz. Bár még sose találkoztunk, már szemezek vele egy ideje. Ricardo itt hirdeti magát a szomszéd utcában, mint személyi edző és sport-masszőr. Kb. minden nap elfutok a hirdetése előtt és megfogadom, hogy ma, futás után felhívom. De annyira fosok a sport-masszázstól, mert tuti, hogy fáááájni fog... Na de nó pén, nó gén, nem? De.

Ha valaki magára, illetve a fájdalmára ismer, az ne legyen rest, írja meg az ultimate gyógymódot.