Óvatosan terveztem az ironman utáni időszakot, mert nem tudtam, milyen állapotban leszek, lesz e energiám és kedvem versenyezni. Szerencsére hamar regenerálódtam, de azt tudtam, hogy maximum olimpiai távra vagyok jó, féltávra nem vágyok. Idén Budapesten rendezték a rövid távú OB-t, ami eddig Szombathelyen volt (Vasi Vasember), amin az elmúlt két évben részt vettem, szóval úgy voltam vele, hogy az OB idén se maradjon ki. Nem mintha egyszer is dobogó közelében lettem volna, de szeretem a távot (bár az úszás kicsit hosszú az én tempómhoz képest) és kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a pesti verseny.
A táv 1,5 km úszás, 40 km bringa és 10 km futás, na ez pont az a táv, amit nagyjából majdnem cső maxon végig lehet tolni, hogy a célba érve kellemesen kiterüljön az ember. Nekem is az volt a tervem, hogy nyomom, amennyire tudom, és a pulzusomat sem nézegetem túl gyakran.
A verseny napján végre nem volt kánikula, tehát ideális időjárásban reménykedhettünk, de mint tudjuk, olyan nincs, mert a szél például mindig szembe fúl, a nap pedig pont a futáson kezd el tűzni :) Ismét rengeteg Polythlonos összegyűlt versenyezni és szurkolni is. A sátrunkban is szuper volt hangulat.
Hamar felmerült: neoprén, vagy nem neoprén, ez itt a kérdés? A víz 23 fokos volt. Végül úgy döntöttem, hogy nem leszek guminő, mert kb. egy percet nyerek rajta úszáson, de majdnem ennyit el is tökölök azzal, hogy lehámozzam magamról. Gyorsan el is jött a női rajt ideje, és én pőrén vetettem magamat a habokba. Bal oldalra orientálódtam, így nagyjából sikerült is a cicaharcból kimaradni. Nem voltak nagy elvárásaim, nem akarom már az úszásomon idegesíteni magam (sok úszásért cserébe semmi fejlődés). Egyébként itt nem volt semmi izgalom, 30:24-et úsztam, aztán tepertem a depóba hegyen-völgyön át.
Gyors depó után irány Horány! Akarom mondani a rakpart. Ahol combos pofaszél fogadott, de széles-szeles jókedvemben én csak dalolásztam, valahogy így:
"Ha tudnám, hány bringát bír még el a rakpart
most a depóba vinnélek magammal
ha tudnám, hány pedálfordulat fér még bele a nyárba
veled tekernék ki Óbudára..."
A 10 kilométeres fordító után megkönnyebbülten konstatáltam, hogy nem fordult meg a széljárás és combos hátszél segít visszautamon, így több helyen is 40-el száguldoztam. Nagyon élveztem a bringázást, pofaszelestől-mindenestől. A 40 kilométert 33,4-es átlaggal tettem meg, amivel több mint elégedett vagyok. És amitől sokkot kaptam: 23 helyet hoztam a bringán. A vízből 42-ikként jöttem ki, a futást pedig a 19. helyen kezdtem el. Hajnali bringás edzések szevasztok! Hollandi úti sprintek, szevasztok! Vastag combok, szevasztok, legalább valamire ti is jók vagytok! A bringáról lelibbenve szaladtam a depóba, aztán irány a futópálya.
Ekkor már elég meleg volt és ez csak fokozódott a későbbiekben. Hamar átálltak a lábaim, így 5 perc körüli tempóval kezdtem. Folyamatosan erőt adott a Polythlonosok fáradhatatlan szurkolása, tényleg a miénk a legjobb csapat! Mivel egyre melegebb lett, folyamatosan locsoltam a fejem, de haladtam magamhoz képest viszonylag gyorsan. Az utolsó körig minden rendben volt, de akkor hirtelen beszúrt az oldalam, ami miatt belassultam, itt meg is előzött egy csapattársam, de szerencsére hamar elmúlt és csapathattam tovább. Már vártam a végét, mert egyrészt marha meleg volt, másrészt alapból sem szoktam ilyen tempóban futni, nem hogy úszás és bringázás után, szóval annyira nem volt komfortos. Persze akkor jó, ha fáj, illetve akkor sem fáj, hanem csak másképp jó. És minden ami szép és csodás, az a komfortzónán kívül történik, ahogy ezt Nyúl Pál is megmondta már réges-régen. De ne szaladjunk ennyire előre, mert most jönnek az izgalmak. A céltól körülbelül 500 méterre megelőzött egy lány a korcsoportomból. Na, ettől vérszemet kaptam. Az nem lehet, hogy itt a végén lehagynak. Elkezdtem sprintelni és sikerült is visszaelőzni, nem sokkal az előtt, hogy ráfordultunk volna a célegyenesre. Itt már se láttam, se hallottam, csak mentem előre. A lány nem előzött meg újra, és 3 másodperccel előtte szakítottam át a nem létező célszalagot.
Örömködtünk még egy kicsit a többiekkel a célban, aztán mentünk a sátorhoz, ahol is többen mondták, hogy ugyan nézzem már meg, hogy hányadik lettem a korcsoportomban, mert lehet, hogy dobogós vagyok. Na persze, gondoltam, egy OB-n majd pont én állok dobogóra...
A célidőm 2:43:35 lett. Ez abszolútban 20/143 és korcsoport 3/29 helyet jelent! Amikor lehagytam azt a lányt a végén, akkor még fogalmam sem volt erről, de utólag annyira örültem, hogy el sem hittem. Dobogós lettem az OB-n! Azt hiszem, ennél nem is kívánhattam volna többet, szebbet, jobbat.
Köszönöm mindenkinek, aki velem van az Úton. Megyünk tovább, előre :)
