Óvatosan terveztem az ironman utáni időszakot, mert nem tudtam, milyen állapotban leszek, lesz e energiám és kedvem versenyezni. Szerencsére hamar regenerálódtam, de azt tudtam, hogy maximum olimpiai távra vagyok jó, féltávra nem vágyok. Idén Budapesten rendezték a rövid távú OB-t, ami eddig Szombathelyen volt (Vasi Vasember), amin az elmúlt két évben részt vettem, szóval úgy voltam vele, hogy az OB idén se maradjon ki. Nem mintha egyszer is dobogó közelében lettem volna, de szeretem a távot (bár az úszás kicsit hosszú az én tempómhoz képest) és kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a pesti verseny.

A táv 1,5 km úszás, 40 km bringa és 10 km futás, na ez pont az a táv, amit nagyjából majdnem cső maxon végig lehet tolni, hogy a célba érve kellemesen kiterüljön az ember. Nekem is az volt a tervem, hogy nyomom, amennyire tudom, és a pulzusomat sem nézegetem túl gyakran.

A verseny napján végre nem volt kánikula, tehát ideális időjárásban reménykedhettünk, de mint tudjuk, olyan nincs, mert a szél például mindig szembe fúl, a nap pedig pont a futáson kezd el tűzni :) Ismét rengeteg Polythlonos összegyűlt versenyezni és szurkolni is. A sátrunkban is szuper volt hangulat.

Hamar felmerült: neoprén, vagy nem neoprén, ez itt a kérdés? A víz 23 fokos volt. Végül úgy döntöttem, hogy nem leszek guminő, mert kb. egy percet nyerek rajta úszáson, de majdnem ennyit el is tökölök azzal, hogy lehámozzam magamról. Gyorsan el is jött a női rajt ideje, és én pőrén vetettem magamat a habokba. Bal oldalra orientálódtam, így nagyjából sikerült is a cicaharcból kimaradni. Nem voltak nagy elvárásaim, nem akarom már az úszásomon idegesíteni magam (sok úszásért cserébe semmi fejlődés). Egyébként itt nem volt semmi izgalom, 30:24-et úsztam, aztán tepertem a depóba hegyen-völgyön át. 

Gyors depó után irány Horány! Akarom mondani a rakpart. Ahol combos pofaszél fogadott, de széles-szeles jókedvemben én csak dalolásztam, valahogy így:

"Ha tudnám, hány bringát bír még el a rakpart
most a depóba vinnélek magammal
ha tudnám, hány pedálfordulat fér még bele a nyárba
veled tekernék ki Óbudára..."

A 10 kilométeres fordító után megkönnyebbülten konstatáltam, hogy nem fordult meg a széljárás és combos hátszél segít visszautamon, így több helyen is 40-el száguldoztam. Nagyon élveztem a bringázást, pofaszelestől-mindenestől. A 40 kilométert 33,4-es átlaggal tettem meg, amivel több mint elégedett vagyok. És amitől sokkot kaptam: 23 helyet hoztam a bringán. A vízből 42-ikként jöttem ki, a futást pedig a 19. helyen kezdtem el. Hajnali bringás edzések szevasztok! Hollandi úti sprintek, szevasztok! Vastag combok, szevasztok, legalább valamire ti is jók vagytok! A bringáról lelibbenve szaladtam a depóba, aztán irány a futópálya.

Ekkor már elég meleg volt és ez csak fokozódott a későbbiekben. Hamar átálltak a lábaim, így 5 perc körüli tempóval kezdtem. Folyamatosan erőt adott a Polythlonosok fáradhatatlan szurkolása, tényleg a miénk a legjobb csapat! Mivel egyre melegebb lett, folyamatosan locsoltam a fejem, de haladtam magamhoz képest viszonylag gyorsan. Az utolsó körig minden rendben volt, de akkor hirtelen beszúrt az oldalam, ami miatt belassultam, itt meg is előzött egy csapattársam, de szerencsére hamar elmúlt és csapathattam tovább. Már vártam a végét, mert egyrészt marha meleg volt, másrészt alapból sem szoktam ilyen tempóban futni, nem hogy úszás és bringázás után, szóval annyira nem volt komfortos. Persze akkor jó, ha fáj, illetve akkor sem fáj, hanem csak másképp jó. És minden ami szép és csodás, az a komfortzónán kívül történik, ahogy ezt Nyúl Pál is megmondta már réges-régen. De ne szaladjunk ennyire előre, mert most jönnek az izgalmak. A céltól körülbelül 500 méterre megelőzött egy lány a korcsoportomból. Na, ettől vérszemet kaptam. Az nem lehet, hogy itt a végén lehagynak. Elkezdtem sprintelni és sikerült is visszaelőzni, nem sokkal az előtt, hogy ráfordultunk volna a célegyenesre. Itt már se láttam, se hallottam, csak mentem előre. A lány nem előzött meg újra, és 3 másodperccel előtte szakítottam át a nem létező célszalagot.

Örömködtünk még egy kicsit a többiekkel a célban, aztán mentünk a sátorhoz, ahol is többen mondták, hogy ugyan nézzem már meg, hogy hányadik lettem a korcsoportomban, mert lehet, hogy dobogós vagyok. Na persze, gondoltam, egy OB-n majd pont én állok dobogóra...

A célidőm 2:43:35 lett. Ez abszolútban 20/143 és korcsoport 3/29 helyet jelent! Amikor lehagytam azt a lányt a végén, akkor még fogalmam sem volt erről, de utólag annyira örültem, hogy el sem hittem. Dobogós lettem az OB-n! Azt hiszem, ennél nem is kívánhattam volna többet, szebbet, jobbat. 

Köszönöm mindenkinek, aki velem van az Úton. Megyünk tovább, előre :)

Ironman lettem! Még szokom az érzést, mert egyelőre nem teljesen hittem el, pedig igaz és ezt már senki és semmi nem veheti el tőlem. Az első, nagyatádi hosszú távú versenyt gondosan megtervezett felkészülés előzte meg, Kis Gyula vezetésével. A többi már rajtam múlt, "csak" annyi volt a dolgom, hogy az edzéseket végigcsináljam. Az edzésnaplómat visszanézve azt látom, hogy tavaly november óta szinte alig hagytam ki edzést. Könnyű volt munka mellett heti 8-10-12 órákat edzeni? Nyilván nem. De a végén minden értelmet nyer.

Már hétfőn lementünk Gyékényesre, így megoldottuk a nyaralást is, ráadásul rá is hangolódtunk a versenyre, minden nap úsztunk a tóban és persze sokat pihentünk.

Elöljáróban annyit, hogy egy ilyen hosszú versenyen lehet és kell is tervezni (a frissítést, a pulzustartományokat, tempót, vagy célidőt, de valamilyen terv mindenképp kell), de az én esetemben kb. semmi nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, de hát nem is én lennék, ha a rajtszámomat  az öntapadós matrica megfelelő oldalára nyomtatják és verseny előtti reggelim nem tűnt volna el, és ez még csak a kezdet...

A verseny előtti ideges voltam mint mindig. Még meg sem szólalt Vangelis, de én már bőgtem, mint a záporeső, először Béci, Lali, Livi és végül Pali vállán. Az úszószemüvegemet csak a végén tettem fel, de így is sikerült telebőgni, egyszerűen hihetetlen ereje van a rajtnak ott, a tó partján és most végre belülről élhettem át, ami egyszerre volt felemelő és ijesztő. Itt tudatosult bennem, hogy eljött a nap, nincs más hátra, mint előre. Eldördült az ágyú, mi pedig elindultunk. Az úszás mostanában nem ment túl jól sajnos. Nem tudom mi lehet az oka, mert rendesen jártam edzésre, de mégis azt éreztem, hogy decemberben voltam a csúcson (akkor 1:12-t úsztam 50-es medencében), de azóta lassulok. Némi reménysugárt a keszthelyi féltáv 35 perces ideje jelentett ugyan, de azért reménykedtem, hogy a sok hajnali kelés nem volt hiábavaló és 1:15-ön belül tudok majd kijönni a vízből.

Az első körömet 36:50-el fejeztem be, de sajna a második vállalhatatlanul lassú lett (41:29, hát ez valami botrányosan szar), pedig amúgy nem fáradtam el, hanem inkább csak untam magam. Kicsit csalódott is lettem, de, gondoltam, majd a bringán (ami az erős számom) javítok. 3:46 perces depó után már indultam is.

Elindítottam az új órát is (Garmin VivoFit), ami tesztelésre volt nálam, és amit egész héten használtam probléma nélkül. Az óra nem találta meg a mellkaspántot. Mikor máskor, mint életem legfontosabb versenyén? Próbáltam mindent (persze már a bringán ülve), újraindítottam, próbáltam újra párosítani az órával, stb, de nem és nem. Pedig azt volt a tervem, hogy csak a pulzust figyelem, a tempót nem. Mikor belenyugodtam a helyzetbe, azt láttam, hogy a GPS is kikapcsolt. Nem tudtam visszakapcsolni. Újra indítottam az edzést, amitől szerencsére visszatért. Az első 70 km-es kör jól ment, a várt és tervezett tempót mentem, bár enni, azt nem nagyon tudtam. Azt éreztem, hogy a torkom és a gyomrom összeszűkült és egy falat sem akart lemenni rajta. Persze erőltettem az evést, mert nem akartam eléhezni, de nem volt jó és nem is nagyon ment. Inni viszont ittam szorgalmasan, vizet és iso-t, valamint locsoltam is magam, mert kezdett nagyon meleg lenni. Az evés probléma sajnos a későbbiekben sem oldódott meg, így a második körben sorban hagytak el olyanok, akiket eddig én hagytam ott lazán a korábbi versenyeken. Na, ez nagyon demoralizáló volt, mert a bringa az erősségem, és általában én előzök, nem pedig engem előznek, de most fordult a kocka, mert egyáltalán nem tudtam úgy menni, mint ahogy szoktam. Az órám hirtelen furán pittyegett. Ránéztem és azt láttam, hogy "low battery". 4 és fél óránál, amikor elvileg 10 órát bír GPS-el?! Pár perc múlva le is merült...

Ekkor már majdnem sírtam. Nem elég, hogy megint a verseny előtt egy nappal jött meg, ami miatt ki kellett állnom technikai szünetekre, és még rosszul is voltam, szarul ment az úszás, nem tudok enni és a bringa sem megy úgy, mint ahogy terveztem, még ez is? (Közben már fogalmaztam magamban, hogy hogy fogom a teszten lehúzni, bocsi Garmin, de az óra csúnyán cserben hagyott...) Ez már a kis körön volt, ahol sok sunyi emelkedő és állandó szembeszél volt (nyilván nem, de én így éreztem), ráadásul teljesen bedugult az orrom, tiszta takony lettem, nem kaptam levegőt, nem győztem fújni, aztán még az orrom is elkezdett vérezni. Aki triatlonozik, az tanuljon meg zsepi nélkül is orrot fújni, igen hasznos skill :) A bedugult orrot egyébként Pali is mondta, lehet, hogy volt ott a kis körön valami brutál pollen? Mire másodjára beértem Nagyatádra, óra híján teljesen összezavarodtam, hogy most ez akkor hányadik köröm? A Polythlonos sátornál meg is kérdeztem, hogy mennyi az idő, mert azt tudtam, hogy az eredeti terv szerint 3, negyed 4 körül kéne leszállnom a bringáról és amikor mondták a többiek, hogy két óra van, akkor megnyugodtam, hogy már csak egy köröm van hátra. Enni továbbra sem tudtam, de a géleket és szeleteket begyűjtöttem, hogy eleget tehessek az út mentén Ötvöskónyiban szurkoló gyerekek "Dobj egy csokit!" kérésének. Több szeletet dobtam nekik, mint amennyit megettem, az tuti :) Továbbra is ittam rendesen, sótabiztam (köszi Ádi!) és a rend kedvéért betoltam egy magnéziumot is. Amikor a verseny után pakoltam, akkor tudatosult bennem, hogy tényleg nagyon keveset ettem, mert nem sok kaja hiányzott. Három szelet, egy banán, kb 10 db sós keksz és... Ennyi. 6 óra 22 percet bringáztam ennyi kajával. Kisebb csoda, hogy beértem, még jó, hogy vitt a saját zsírom :)

A bringa végeztével fogalmam sem volt arról, hogy milyen időt tekertem, de eszembe jutott, hogy a másik órám ott van a Polys sátornál, így megnyugodtam, hogy legalább a futáson láthatom a pulzusomat. 5:41 perces depót követően már a futópályán voltam és egész jól éreztem magam. A sátornál megkértem a csapattársakat, hogy az órámat és a pántomat a következő körre keressék meg és mentem tovább. Lassan, de biztosan, itt még 6:30 körüli ezrekkel. A második körben végre találkoztam Anyával, a tesómmal és Zolival, ők voltak ugyanis a frissítőim. Megkaptam tőlük az órát, aztán később mindent, amire szükségem volt, jeget, vazelint, sótabit, magnéziumot, kólát, szóval csillagos ötösre vizsgáztak. Nagyon meleg volt, de a pulzusom nem ment 140 fölé, és ha akartam volna se tudtam volna feljebb erőszakolni, de nem is nagyon akartam, jó lesz nekem ez a 7 perc körüli tempó. Aztán az ötödik kör környékén felhős lett az ég és elment a nap! Volt ám öröm, mert éreztem, hogy sok lesz a melegből. A forróság helyett szépen lassan beköszöntött a hányinger, ami végig velem maradt, de rókakoma szerencsére nem lett belőle.

Futás alatt ettem pár ropit (egy szál ropit kb. 3 percig nyámmogtam, mint valami öregasszony :) és minden körben dinnyét, az nagyon jól esett. Vizet ittam és kólát. A végén néha bele kellett sétálnom, mert akkor kevésbé volt hányingerem. Dávid is mondta közben, hogy tervezzem meg a sétát és így is tettem. Bár sétálni jobb volt, mint futni, kijelöltem a pontot, ameddig a séta tarthatott. Például a 20 méterre lévő szemeteskuka. Onnan kocogás. Ha kocogok, amúgy is hamarabb vége lesz, gondoltam magamban. Rengetegen szurkoltak, ami újra és újra átlendített az újabb és újabb holtpontokon. A végén "üvegesítettem" a tekintetem és csak arra koncentráltam, hogy kocogjak előre és tovább. A futókör első fele a sok szurkolóval felemelő, a második fele a lakótelep és a dinnyés frissítőpont között mélypont. Amint megettem a dinnyét, és beértem a fő utcára, új életre keltem minden körben, de az utolsó körben ez csak fokozódott. 

Hirtelen tudatosult bennem, hogy itt a vége és megcsináltam. Az utolsó másfél kilométert 5:30-as ezrekkel repesztettem, ami az eddigi totyogáshoz képest valódi száguldásnak tűnt! Fenomenális, euforikus élmény, a hangos szurkolás közepette befutni! Felejthetetlen, de mégsem sírtam. Belőlem reggel a rajtnál szakadt ki az a valami, itt már csak örültem magamnak és mindenki másnak, első sorban Palinak, aki már kétszeres ironmanként ölelt át a célban.

A célidőm 12 óra 51 perc lett, ezzel az elsődleges célt (13 órán belül) teljesítettem és teljesen elégedett vagyok vele. A titkos, 12:30-as csak akkor jött volna össze, ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, de ember tervez... 

Köszönet: Palinak, hogy támogatott és motivált. Az edzőmnek, Kis Gyulának. Anyának, Bálintnak és Zolinak, mert eljöttek, velem voltak ezen a fontos napon és még frissítettek is. Az egész Polythlonnak, mert ők a legjobb csapat! Mindenkinek, aki szurkolt a pályán és a pályán kívül.Mindenkinek aki bármilyen formában hozzátett ahhoz, hogy elérjem azt az állomást az Úton, ami maga a cél!

És sajnos nem csak a szerelem.

A héten kétszer estem bringával és több ismerősön hasonlóról számolt be. Valami van a levegőben és nem pollen, az tuti :( 

Az első esésben egy slag volt a ludas, gyök kettővel estem keresztül rajta az országútimmal a reggeli edzés végén. Az egész pirosnál álló kocsisor végignézte, már csak az hiányzott, hogy pontozzák is, mert nem kérdezte meg senki, hogy rendben vagyok e. Szerencsére néhány horzsolással a bal oldalamon megúsztam. 

A második esést tegnap adtam elő a város bringámmal. Ez kicsit durvábbra sikeredett. Számomra teljesen érthetetlen módon a piros lámpa felé közeledve lassítottam, de a fékem hirtelen úgy leblokkolt, hogy átestem a bringán és a bal oldalamon landoltam. Az "eredmény" újabb sebek és egy szép nagy lila pukli a könyökömön és a bal lábamon, valamint bónuszként erős oldalfájdalom. (Mindez hat héttel Nagyatád előtt, a tavalyi baleset után: sokkol :( )

Itt több érthetetlen dolog van. Az első féket ugyanis nagyon ritkán használom. Ráadásul nem is fog olyan erősen, hogy így elessek miatta. Miért fékeztem mégis így? És miért fogott hirtelen ennyire a fék? Nem tudom. Szerencsére nem jött mögöttem autó, és még egy járó-kelő is megkérdezte, hogy jól vagyok e. Igen, a bringázás sajnos néha kiszámíthatatlan, és sok év rutin mellett is érhetnek kellemetlen meglepetések. 

Mind a két eset a városon belül történt, az indulási/érkezési ponttól számított EGY kilométeren belül. Az első a munkahelyemtől 500 méterre, a második pedig kb. 800 méterre. Mind a két esetben volt rajtam sisak.

Miért írtam ezt le? Hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a bringás balesetek többsége nem a Bivalybasznád és Taktaharkány között, hanem a városban történik. Ezért kell(ene) városon belüli bringázáshoz is sisakot viselni.

A sisak sajnos nem trendi, mert hogy néznének már ki a magassarkúban és miniszoknyában telefonáló vagy a flip-flopban és lebernyeg szoknyában kacsázó, saját magukon kívül mások testi épségét is veszélyeztető, trendi csajok egy bilivel a fejükön? A menő hipszter csávókról már nem is beszélve.

Én viszont pont leszarom, hogy nézek ki, ha az életemről van szó.

Viseljetek sisakot, mindig és minden körülmények között.

(Még akkor is, ha csak leugrotok a sarki boltba.)

Neked mi jut eszedre a BioTechUSA-ról? Egy rakás kigyúrt csávó és kockahasú csaj? Pár hete még nekem is ez ugrott be, nem véletlenül. A táplálék-kiegészítőket gyártó cég főként a fehérje termékeivel futott be és így maradt meg sokunk tudatában. Pedig jó ideje nemcsak „gyúrós” cuccok vannak a kínálatban, hanem rengeteg vitamin- és ásványi anyag készítmény is. Nemrégiben pedig Endurance fantázianév alatt futó termékeikkel az állóképességi sportok (triatlon, hosszú távú bringa, futás, úszás) és sportolók irányába is nyitottak. Az állóképességi termékek piacán egyébként igen nagy a konkurencia harc, a gélekkel, ampullás magnéziummal, energia szeletekkel Dunát lehet rekeszteni. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen így nagyobb az esély arra, hogy minden sportoló megtalálja az igazit. Én magam is kipróbáltam már jó néhány márkát, annak ellenére, hogy eleinte ódzkodtam ezektől az "űrkajáktól", de be kellett látnom, hogy bizonyos táv felett egyszerűen biztonságot ad, hogy gyorsan, egyszerűen jut energiához a testem. Persze sütögethetném itthon a házi granola szeletet, de arra egész egyszerűen nincs időm. Aki készült már ironmanre, az tudja, miről beszélek.

Nagyon örültem, tehát, amikor a BioTechUSA felkért, hogy teszteljem néhány terméküket, hiszen a felkészülési időszakban egyben a frissítést is be kell lőni és én is szeretném megtalálni végre az igazit. Például A Gélt. 

A BioTechUSA narancsos ízű Energy Gel zseléjét próbáltam ki. A legnagyobb problémám az szokott lenni, hogy ezek a gélek iszonyatosan édesek. Ez a gél szerencsére kivétel és kevésbé édes. Jó az állaga, nem túl sűrű, nem túl folyós, könnyen lenyelhető, de inni mint a legtöbb zseléhez, ehhez is bőven kell. Funkcióját tekintve sem okozott csalódást, jól bírtam vele a hosszabb edzéseket.

Az első negatívummal akkor szembesültem, amikor a bringán ülve próbáltam kinyitni. Mission majdnem impossible. A BioTechUSA zselé csomagolása eltér az átlagtól. Eleve nagyobb mennyiség, ami megmagyarázza a csavaros kupakot, tehát betolod a felét, aztán visszazárod, nem folyik ki, és mindenki boldog. Elméletben. A gyakorlat sajnos mást mutat. A csomagolással és a hatalmas kiszereléssel sajnos melléfogtak. A gél olyan nagy, hogy nem fér bele a futógatyám hátsó zsebébe. Bringán túl sokat kell szöszölni a kibontással. Egy versenyen, de még edzésen sem szeret az ember ilyennel vacakolni. Ebből a szempontból a kisebb kiszerelésű, perforált csomagolás a nyerő. Előkapod, foggal kibontod, betolod az egészet, kész-passz. Egy kis összehasonlítás. 

 A kevesebb néha több

De ugorjunk is tovább az állóképességi sportolók egyik legfontosabb kellékére, az iso-ra.

A mangós-narancsos ízű IsoTonic italport próbáltam. Fél liter vízhez egy zacskót javasol a gyártó, de az nekem iszonyú tömény volt, így egy liter vízzel kevertem el, úgy viszont nagyon finom, kellemes ízű iso-t kaptam, amiben benne van, minden, ami kell: CH, elektrolitok, ásványi anyagok. Olyan finom volt, hogy mire észbe kaptam, hogy lefotózzam, már el is fogyott. 

Kaptam még magnézium ampullát is. Ez az, ami minden hosszú edzésen és minden egyes versenyen van nálam. Megelőzésképp iszom, de még akkor is segít, ha érzem, hogy nehezednek a lábaim, mert az a lényege, hogy nagyon gyorsan felszívódik. A MagnaShot sem okozott csalódást, teszi a dolgát, az íze az olyan, mint bármelyik másiké, iható, de nem túl finom...

A végére hagytam a kedvencemet és a legfinomabbat. Én amúgy is nagy zabpehely rajongó vagyok, szerintem a modern sporttáplálkozás egyik alapvető alapanyaga a zab, mert lassan szívódik fel, folyamatosan adja az energiát, vagyis stabilizálja a vércukor szintet, tele van vitaminnal és csökkenti a koleszterint és...

Zabszeletet mindenkinek! Három félét kaptam és imádtam mind a hármat. Az áfonyás isteni, nagy áfonya darabokkal, az olajos magvas roppan, a csokis gyümölcsös pedig a csoki réteg miatt különleges, bár nekem ez volt a legkevésbé kedves, mert mazsola van benne, azt meg nem szeretem, de ez persze szubjektív. A legjobb hír nekem, mint gyakorló tejallergiásnak mégis az volt, hogy ezek teljesen tejtermék mentesek!

Összességében nagyon elégedett voltam a termékekkel, a legtöbb negatívum a gél kiszerelése kapcsán merült fel. A termékek egyébként ár-érték arányban is nagyon versenyképesek, érdemes tehát szétnézni a BioTechUSA webshopjában. Én már megtettem és rendeltem egy szezonnyi zabszeletet és magnéziumot :)

Köszönöm a lehetőséget a BioTech USA-nak és Kardos Imolának, hogy tesztelhettem a termékeket. 

Sajnos engem is utolért a takonykór. Bár szerencsére nincs lázam,úgy döntöttem, hogy hallgatok a józan paraszti eszemre és nem megyek el ma futni és a holnapi úszást is kihagyom. Érdemes betegen edzeni? Saját tapasztalatom az, hogy közvetlenül edzés után és alatt teljesen kitisztul az orrom, és a torkom sem kapar. Kicsivel később viszont úgy érzem magamat, mint akit agyonvertek. Én leszoktam a takonykóros edzésről, éppen ezért. Így elkerülöm a belázasodást és a tünetek súlyosbodását. Ráadásul szombaton terepfélmaratont futok, az pedig nem jó móka göthösen.

Egyébként megfázás esetére itt egy tuti tipp. Sajnos nem volt a boltban gyömbér, így marad a NeoCitran.

Ti is óvatoskodtok, mint én, vagy egy kis takony, köhécselés és tüsszögés nem állíthat meg benneteket?

Nincs itt kérem semmi látnivaló.

Készülök gőzerővel az iromnanre, alapozok ezerrel. Ez heti 9 edzést jelent, ha az esősítést is beleszámolom, és miért ne tenném? Két úszás, három futás, egy bringa és három erősítés. Az erősítés után mindig úgy érzem magam mint Rambóné, főleg, hogy utána futás van. Miután a kitörésektől remegő lábbal ki ugráló köteleztem magam, felkapom a nyúlcipőt, értitek, a nyúlcipőt, és húzok futni. Nem szoktam unatkozni, az biztos. Egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés, hogy normális vagyok -e? Főleg amikor hajnalban kelek fel erősíteni és futni, vagy úszni. Épeszű ember ilyenkor fordul át a bal oldaláról a jobbra, én meg? :)

November óta egyébként edzőm is van, aki egyben az egyik példaképem: Kis Gyula egyengeti az Utamat az iromnan felé. Épp most másztam ki egy kisebb motivációs gödörből. A futás a mumus, mert évek óta nem fejlődök és amennyire imádtam régen, most annál nehezebben indulok el. Beragadtam az 5:45-5:50-es tempóba, de nem adom fel, érzem, hogy már elindultunk a gyorsulás felé. Az, hogy van edzőm és edzéstervem, hatalmas terhet vett le a vállamról. Azt hiszem, az IM felkészülés túl nagy falat lett volna nekem ahhoz, hogy egyedül kilogisztikázzam, hogy mikor, mit, mennyit. Egy maratomi felkészülés ebből a szempontból sokkal egyszerűbb, hiszen ott "csak" futni kell. Jobb ez így, sokkal jobb. 

Hogy miért csinálom?

2015. július 25. Nagyatád, Iron táv: 13 órán belül (Titkos cél: 12:30. Ezennel többé nem titkos.)

Nektek mi a fő versenyetek idén?

Ancsur

Mostantól az egyensulyt.blog.hu-n találtok meg.

Olvassatok továbbra is :)

Zenél. Mi zenél? Mi ez? Ég a ház? Ja nem, a telefonom. Mi van? Kelni kell? Kizárt. Szundi. Szundi hív? Ki tököm az a szundi? Na jól van, ne bénázzunk. Kimászok az ágyból, átesek a papucsomon. Oh yeah. Ki az az állat, aki reggel 5-kor kel? És miért? Tea. Gluty-gluty. Sál-sapka-kesztyű. Bringa. Ja, cipő is kell. Bár rózsaszín papucsban tekerni biztos menő, Szerintem simán el lehetne kezdeni vele egy ilyen őrült divatirányzatot, mint annak idején a cumi. Vagy a holdjáró. Meg lehetne dumálni mindenkit, hogy szőrös papucsban jó. Télen is.

Jó, ne tököljünk, menjünk. Hú, de rohadék hideg van. Na jó, akkor inkább visszamegyek aludni. Nem kell a feszkó. Jé, nyitva van a Tesco? Dehogy van, ilyen korán?

Na jól van, tekerjünk. De befúj a szél. Ááááá, Brrrrr. Kapucni fel. Jobb. De nem sokkal. Jé, már itt vagyok a Árpád hídnál, Háj, máj ném is Spídi Gonzalesz. Még a csövi is alszik, mondtam én, hogy marha korán van.

Na, mindjárt ott vagyok. Jé, egy futó. Ez jó. Nem én vagyok az egyetlen őrült. És bringások is. Fura népek lehetnek. Egészen felébredtem. Itt vagyok. Bringa lezár.

Helló-szia. Jó, hogy itt vagytok, egyedül nem menne. Átöltözés. Ki a hidegbe. Jaj-jaj-jaj! 

Csobb! A víz meleg. Mint a bársony. Sallala. Bemelegítés. Trallala.

Aztán középkori kínzóeszközök: bója, gumikötél és a teki. A teki mondjon le! Ne kaszálj! Inkább 10 000 hossz összegumizott bokával, bójával a lábam között mint ez a kis dög.

Jól van, túléltem. Pff. 3000 méter a vége. 

Én nem megyek ki... Inkább maradok itt és leszek 3 napos vizihulla. Na jól van, gyerünk már. Kicsobb. Brrrrrrrrrrrrr!!!!

Szauna. Hmmmmmm. Jó. Meleg. Ez kellett.

Már kint állok az uszi előtt és arra gondolok, hogy nagyon-nagyon jó így kezdeni a napot.

Aki nem hiszi, ússzon utána!

Bizony, sajnos itt az ősz, a hűvös, esős idő, aztán meg a zord, fagyos tél, brrr. De mi ugye kemények vagyunk, mint a rigalánc, tehát a hideg idő nem rettent minket el attól, hogy a szabadban mozogjunk.

Mire figyeljünk, illetve mik azok a gyakori hibák, amit a kezdő téli futók elkövetnek? (Saját tapasztalat :)

1. Ne parázz rá túlságosan. Futás közben meleged lesz, még akkor is, ha kint röpködnek a mínuszok.

2. Öltözz rétegesen, de ne a Michelin emberke style-ra gyúrj. Öt réteg ruhában elég nehézkes a mozgás és két perc múlva meleged lesz. Szóval ne öltözz túl!

3. Felejtsd el a pamutot! Ha az egyszer megszívja magát nedvességgel (mert télen is izzadunk), azt a futóatyaúristen sem szárítja meg, tehát egy jeges-nedves-hideg öltözékben fogsz szenvedni; tüdőgyuszi, idegösszeropi borítékolható.

4. A technikai anyag a barátod. Nem kell megijedni az anyagi csődtől sem, mert szerintem teljesen felesleges a több 10 ezer forintos márkás csillivilli-übercuki-hipertrendi cuccokra költeni. Persze aki megteheti, ez tegye meg. Szerintem nyitott szemmel kell járni, mert pár ezer forintért remek minőségű és olcsó téli (és nyári) futó- és bringás cuccokat lehet beszerezni a lidli-aldi-tízpróba háromszögben. (Tudom, hogy sokan fikázzák ezeket a termékeket, de én az idei távjaimat, több mint 3500k bringa és több mint 1500k futás, szinte csak ilyen "olcsó", "alsó kategóriás", "mit vársz ennyi pénzért?" ruhákban toltam le és tökéletesnek bizonyultak.)

5. Cseresznyét szedni csak sapkában! A fejünkön át rengeteg hőt veszítünk, így a sapi kötelező.

6. Sál.

7. "Magas" sál a száj elé, de ez csak nagyon hidegben kell, hogy ne a jeges levegőt szívd be, bár ugye elvileg orron át kell belélegezni, de...

8. Amire feltétlenül szükséged lesz (zárójelben, hogy nekem mi van és menyiért vettem):

• meleg aláöltözet (10próba áruház, síelős: 1500 ft,
• hosszú nadrág (cupi, nem susi, nem bő, mert befúj alá a szél és brrr...) (turi: Under Armour(!!!) gatya 1500 ft-ért)
• hosszú ujjú technikai póló (Lidl, 2000 ft),
• széldzseki (10próba áruház: 3000 ft, meg van egy "márkás", ami 5000 ft volt),
• vízhatlan, vastagabb dzseki (nekem softshell van thermo béléssel), lehetőleg kapucnival (há und em, tizen valahányezer).
• vastag futózokni (sok van, de mind 1000 ft alatt volt)

8. Téli futócipőm nincs. És nem is lesz. Shield-es meg mittoménmilyen, na nem... :) Két zoknit veszek fel és kész.

9. Kimaradt valami? Oszd meg kommentben!

Tegnap rá kellett döbbennem, hogy nem vagyok Superwoman; nincs DDD-s mellem és ha megkínoznak se vagyok hajlandó egy kis kék bugyiban flangálni. Repülni meg pláne nem. Egyetlen szuper képességem az, hogy egy hosszabb versenyen/edzésen is simán végig megyek "saját zsíron", vagyis minimális kalória ill. kaja bevitellel. Ez azért is jó, mert eléggé gyomorbajos vagyok, így ha edzés közben sokat (legalább is a jelenleginél többet) kéne ennem akkor én tuti lennék Toi Toi Princess. Pedig ugye Superwonam sokkal menőbb, de mindegy.

Tegnap rájöttem, hogy ennek a szuper képességnek van egy feltétele.

Egyél előtte rendesen! 

Teljesen logikus, hogy egy hosszabb terhelés előtt a testünket fel kell tölteni, hogy bírjuk, illetve hogy tovább bírjuk saját zsíron. (Bár a szakirodalomban rengeteget lehet olvasni pro és kontra Ch feltöltés témában, ezt meghagyom a brit tudósoknak.)

Eddig én is így tettem, verseny előtt mindig rendesen (értsd: a szokásosnál nagyobb adagot) ettem, teljes kiőrlésű tésztát, barna rizst, csupa olyan kaját, ami sok jó, vagyis lassan felszívódó CH-t tartalmaz.

Tegnapra 35 kili futást írt az edzésterv, ez volt a maraton előtti utolsó előtti hosszú. Az volt a terv, hogy elmegyünk egy terepfutó versenyre Dunakeszire, onnan pedig haza futok, így meg lesz a táv. Viszont egész délelőtt szakadt az eső, így borult a program, a futás délutánra maradt. Úgy indultam el, hogy nem igazán ettem előtte semmi normálisat. (Pro: 1. Későn értünk haza, így a kaja nem volt még kész 2. Ha eszek, akkor várni kell legalább másfél órát és akkor este 11-re se végzek.) Sőt, előző nap sem vittem túlzásba a zabálást, valami minimál ebéd, este egy kis grillcsirke volt paradicsommal és kész.

Kb. a 26. kilométerig minden rendben volt. (Bár megjegyzem, hogy hülye fejjel a 20. kilit meghúztam, hogy meglegyen a 2 óra körüli FM idő, na ez szépen kizökkentett az addigi kellemes, kicsivel 6 perc alatti tempóból, utólag nem is értem, miért csináltam, ez egy edzés, nem verseny.)

Aztán 27 környékén elkapott a hányinger, lassultam, többször meg kellett állnom, szédelegtem, szóval szarul lettem. Még sosem voltam ilyen ramatyul futás közben. Gizi jótékonyan leállította magát, amikor az út szélén agonizáltam, tehát a látszat csal, ennél a végén sokkal lassabb voltam. Aztán 32k után egy kicsivel úgy döntöttem, hogy game over, mert edzésértéke a dolognak már nem sok volt.

A csodálatos edzésemben itt lehet gyönyörködni. A pulzust még véletlenül se nézzétek, mert a pántom végleg tönkre ment. Vagy ufó lettem.

Végül még egy kellemes két és fél kilis séta hazáig, ahol Zoli láthatóan megijedt tőlem, mert olyan szép zöld voltam. Vagy sárga. 

Update:

Sajnos még ma reggel sem voltam a toppon, így le kellett mondanom a mai bringatúra leghosszabb (113k ) távjáról és be kellett érnem a 65 kilométeres etappal. Utólag nem is bántam meg, mert elég volt.

Mi ebből a tanulság?

Mondjátok meg ti :)

B. Szabó Pál: Mítosz

Fiatal férfi volt. A teste izmos, napbarnított.

Szeretett az üde zöld mezőn rohanni.

Arcába csapott a szél, borzolta haját...

pólusaiba beivódott a gyorsan áramló lég.

Nem érzett fáradtságot, bármeddig rohant

csikóként a kék ég alatt.

Máskor a tóban úszott órákon át; percekig a víz alatt

szívott a tiszta levegőből, s újra lemerült.

Önkéntelem örömmel kísérletezett a halállal.

Egyszer a szívében megpattant egy ér.

Lassan a fövenyre huppant; szája szegletében ferde mosoly.

Kissé befelé, némi szomorúsággal vegyes elégült pillanat.

Az arca sima volt, nyugodt, ránctalan.

A rezzenéstelen csöndben vizes teste együtt párolgott a földdel.

Amikor ráleltek, senki sem tudta megfejteni

elrejtett mosolyát.

Kedves Apa!

Két éve, hogy elmentél.

Az élet úgy hozta, hogy nem tudtam tőled elbúcsúzni. Távol voltam, a világ másik felén. Ültem a gép előtt és hallgattam. Hallottam a szavakat, de nem értettem. Aztán lassan felfogtam. A szavak éles késként hasítottak tudatomba. Tehetetlen voltam és rémült. És mérges. Hogy én világ túloldalán vagyok és nem otthon.

Mert mi lett volna, ha...? Azóta is sokszor feltettem ezt a kérdést. Vajon meg lehetett volna akadályozni? Egyáltalán szabad lett volna beleavatkozni? 

Fáj, hogy a mai napig nem derült ki, hogy mi is történt valójában. Ez valószínűleg örökre fájni fog. A rendőrség rövid úton lezárta az ügyet, némi látszat-nyomozással elintézték az egészet.

Te mindig az igazságért harcoltál és kitartottál. Tűzön-vízen át. Most mégis azt mondom, hogy talán jobb így, hogy nem derült fény az igazságra. Fáj, de most már nem akarom tudni. Tavaly még harcoltam. Most már nem. Megnyugodtam. Belenyugodtam.

Tudom, hogy te is megnyugodtál. Tudom, hogy már jó helyen vagy. Ott, ahol lenned kell. Ott, ahol boldog lehetsz.

Nyugodj békében, Apa!

Ma beneveztem a 2014-es nagyatádi Iron Man-re. A teljes távra, egyéniben.

Az Iron táv 3.8k úszásból, 180k bringából és egy maratonból (42.2k) áll.

Hosszú és kőkemény felkészülés áll előttem. Amíg lehet, addig bringázok, szinte minden hétvégére kinéztünk egy jó kis 100 kili feletti teljesítménytúrát, pl. ezt és ezt.

A maratoni felkészülés miatt ismét többet futok, aztán télen jöhet a sok úszás és a spinning a sok futás mellé. Tavasztól ismét a bringáé lesz a főszerep, persze mellette úszni és futni is fogok.

A megnövekedett edzésidő felvet egy érdekes kérdést: hogyan tudom majd megtalálni az egyensúlyt a sport, a munka és a magánélet között? Nem szeretném, hogy bármelyik is a másik rovására menne. Szerencsére Zoli maximálisan támogat, de nem szeretnék visszaélni a türelmével. Nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy menni fog.

Van valami tuti tippetek?

Én magam sem gondoltam volna április elején, amikor is először pattantam Piroskám hívogató ölébe (ajajj, nehogy megint divany.hu címlap legyen a vége :D), hogy valaha azt fogom mondani, hogy jobban szeretek bringázni, mint futni. Pedig ez a nagy helyzet. 

Tegnap hosszút futottam, nem mondom, hogy borzalmas volt, túléltem, volt egy kis flow is, meg minden, de mostanában mégis sokkal lelkesebb vagyok, ha bringázni megyek. 

Ma is, reggel fél 7-kor kipattantam az ágyikóból, mert az alvás ugye a lúzerek sportja, aztán hajrá, tekerjük le az Ipolymente 95 bringás teljesítménytúrát!

(Na jó, ez így ebben a formában természetesen nem igaz, mert ki az az állat, aki vasárnap hajnalban kel egy bringatúra kedvéért?! Félálomban próbáltam magam meggyőzni, hogy én nem az az állat vagyok, de amikor kómásan kikóvályogtam fogat mosni, rájöttem, hogy ismét kiérdemeltem a nemnormális címet...)

A bringázás sokkal kevésbé terheli meg a testet, mint a futás. Négy óra futás után fáj mindenem, viszont szinte büntetlenül lehet ugyanennyit tekerni, egészen tisztességes tempóban is. Reggel éreztem a tegnapi LSD-t a lábamban, de az első pár kilométer kellemesen kilazította, aztán lehetett tolni neki.

A teljesítmény túrákban az a jó, hogy nincs helyezés, nincs érem, nincs, dobogó, nincs díj. A cél a teljesítés, és maximum magaddal versenyezhetsz, ha van hozzá kedved. Vagy csak simán gyönyörködsz a tájban, beszívod a friss tehénszarszagú levegőt, anyázod a méhecskét aki pofán csípett (de legalább bele is döglött), szóval tiszta relax. Ezen kívül a nevezés nevetségesen olcsó, erre a maira kemény ezer forintot kellett fizetni, cserébe volt öt szuper frissítőpont, kajával, piával és jó fej emberekkel. 

Bringázás közben szabadnak érzem magam. Nem figyelek semmire, csak hallgatom ahogy a kerék surran a betonon és a szél zúg a fülembe.

És azt érzem, hogy jó élni!

Fogadom, hogy a jövőben, a divany.hu elkerülése érdekében a bejegyzések címében az alábbi szavak soha többet nem fognak előfordulni (a teljesség igénye nélkül): segg, mell, csöcs, pöcs, f@sz, picsa, szilikon, botox, pornó, szex, szopás, gang-bang, celeb, zimánylinda, debreczenizita, trendi, cuki, lófaszjóska...

(Kivéve, ha 15 perc hírnévre és trollokra vágyok.)

(Aki lemaradt volna róla: az előző bejegyzésem kikerült a divany.hu blog ajánlójába, nyilván azért, mert a segg és a mell szavakat is használtam a címben. Először és utoljára.)

A Spar Maratonra 4 órán belüli maratoni időt tűztem ki célul. Tudom, sokaknak ez nem nagy szám, sőt, mostanában az az érzésem, hogy egy maratont lefutni sem nagy szám, hiszen egyre több blogon (konkrétan futásra szakosodott blogokon) azt sugallják, hogy pár hetes felkészüléssel már simán meg lehet csinálni az elsőt akár 4 órán belül is. Akkor meg minek tököljön az ember a több hónapos felkészüléssel? Valóban, felemelő érzés lehet zombiként befutni, hogy aztán egyből rákössenek az infúzióra.

Az elején én magam is elkövettem ezt a hibát. Utólag úgy gondolom, túl hamar futottam az első maratonomat, mondjuk legalább nem eszeveszett tempóval, hanem szép komótos 4:29-es idővel. Persze volt egy elég komoly sportmúltam, de akkor is.

Egy ideje már nem vagyok PB-náci. Utoljára tavaly novemberben hasítottam egy 1:49-es FM-et, aminek azóta a közelébe sem értem, de nem érdekel. Itt van nekem helyette többek között az idei fél IM élménye. A várakozás izgalma, hogy jövőre jön a teljes táv. Hogy az edzéstervemben sokat kell edzeni, de nem gyorsan. Engem most már ez lelkesít.

Nagy közhely, de tisztelni kell a távot és a testünket. Legalábbis annak, ki szeretne sokáig sportolni és élni.

Felül mindig is vékonyabb voltam, mint alul, de ami most történik az már tényleg igazságtalanság.

Hiába fogytam le az elmúlt két évben tizenvalahány kilót, mégsem vagyok elégedett. Az elmúlt hónapok kitartó edzésmunkájával az álom alak helyett sikerült a felső testemről az összes zsírt, beleértve a melleimet is, lepucolni. Ezzel csak az baj, hogy felülről a konyhásnéni karok eltüntetése óta már nem kell én nem is állt szándékomban többet fogyni.

Nagy cicim sosem volt, de most konkrétan semmi nem maradt. Cserébe a seggem és a combom meg mintha egyre csak szélesedne. Egyre aránytalanabbak látom a testem és ez nagyon zavar. Főleg azért, mert tényleg sokat edzek, hosszúkat bringázok, futok, úszok, és még arra is oda figyelek, hogy ne egyek szemetet.

Balu azt javasolta, hogy igyak többet, mert az segíti a fogyást. Valóban keveset iszok, szóval pár napja magamba diktálok minimum 6 x 0,75 l Nagyatádi kulacsnyi folyadékot (citromos víz, sima víz, gyógytea), vagyis 4,5 litert.

Nem csak hiszti, nézzétek, erről beszélek, mikor nem létező ciciről, nagy seggről és vastag combokról beszélek:

Ne mondjátok, hogy ez genetika, mert nem voltam mindig ilyen aránytalan.

Ne mondjátok, hogy a bringától erősödtem meg ennyire alul, mert ez nem izom, ez háj.

Azt mondjátok meg, hogy mit csináljak, hogy ne fentről, hanem lentől pucolódjon le a zsír?

(A kérdés egyébként inkább szakmai abból a szempontból, hogy vajon miért nem fogyok alulról. Amúgy köbö annyit edzek, hogy élhetnék akár mekis kaján is és akkor sem kellene híznom. De persze nem teszem, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy az átlag hobbi sportolónál én egy "kicsivel" több edzésmunkát végzek.)

Help!!!!

Tudom, tudom, blogírásból karó, lógok még a Vasi Vasember beszámolóval is, de... Futok, úszok, bringázok, dolgozok, élek, így nincs túl sok időm írni. Főleg ha a brazil időket vesszük, na ott aztán időcsilliárdos voltam, írtam is szorgalmasan, most meg...

A Vasi Vasember egy nagyon jó kis verseny volt. A táv olimpiai, vagyis 1,5k úszás, 40k bringa, és 10k futás. Azt hiszem, ez még épp az a táv, amit fejre állás nélkül is végig lehet tolni az optimálisnál egy kicsivel magasabb pulzuson is. Az úszás 27 perc lett, ami nagyon jó, bár állítólag a pálya rövidebb volt, nem baj, akkor is elégedett vagyok. A bringa 1:22 lett, egyébként Balu odasúgta az elején, hogy azért jobban oda léphetek, ez nem féltáv. Ezt meg is fogadtam így 27.7 km/h átlaggal abszolváltam, szemben a 70.3 óvatos 24 km/órájával. A futás 56 perc lett, vagyis 5:35-ös átlag, amivel nagyon elégedett vagyok, ha edzek, általában lassabban futok, szóval tök jó. A bringa lehetett volna még gyorsabb, de ne legyünk telhetetlenek. A vége 2:52 lett, a 3 órán belüli idő szerintem abszolút vállalható. Mondjuk kicsit idegesítő, hogy sokan úgy előztek meg, hogy csak a futásuk lett jobb az enyémnél, de hát ilyen ez a popszakma, a tüdőmet kiköpni meg nem fogom.

Vanda is ügyesen végigment, neki ez volt az első triatlon versenye, tehát ő is Vasi Vasember lett :)

Persze az élet nem állt meg, mert ugye úgy szép, ha zajlik, szóval tegnap előtt megtalált egy Nagyatádi váltó csapat, amit Balunak köszönhetek és köszönök. Béci, két lány, akiket még nem ismerek személyesen és én. Nem mondhatom, hogy túl van szervezve a dolog, de egy ilyen lehetősséget hülyeség lett volna kihagyni. (Még akkor is, ha ezzel sajnos borult egy régen lefixált program, amiért remélem nem lesz harag, de ha elkap a triatlon-kór, akkor nincs megállás.)

Tehát ma indulunk Nagyatádra, a hosszútávú (aka Iron táv) triatlon versenyek itthoni fellegvárába, ahol is ott lesz mindenki, aki ebben a sportban számít, és az, hogy én is ott lehetek az egész egyszerűen váóóó!! A jövőre nézve is fontos állomás lesz, mert megismerhetem a pályát, ahol jövőre egyéniben fogok versenyezni.

Az én adagom nagyjából ez lesz: 1 kör (1.9k) úszás, 35k bringa és egy félmaraton. Mivel Béci inkább bringázott mostanában, én pedig többet futottam a maratoni felkészülés miatt, így pont jól jött ki. Bár a 38 foktól kissé parázok, meg amúgy is izgulok, mint mindig minden verseny előtt.

Szóval küldjétek a mélyhűtött csít a Padawanok csapatának szombaton!

Hajrá Balu, hajrá Lajos, hajrá Balage, hajrá Ewil, hajrá-hajrá mindenki és persze hajrá mi!

Tanár úr kérem, én készültem! Jeles? Közepes? Elégtelen? A félévi biziből minden kiderül. Brutális őszinteséggel és objektivitással tálalt tényfeltáró bejegyzés következik. Szülői felügyelet ajánlott.

Fő célok az első félévre:

1. BSZM párban (időterv nélkül, szintidőn belül)

2. UB öt fős csapatban, vállalás: 50 kilométer (időterv nélkül, szintidőn belül)

3. Balatonman 70.3, féltávú Iron Man teljesítése (8 óra körüli időre számítottam.)

Fasza csaj voltam, avagy meghátráltam? Verdicht:

1. BSZM párban: Teljes siker, Vandával letoltuk, nagyon jó élmény volt. Csak az anyagiak miatt kétséges, hogy jövőre indulunk -e.

2. UB: Zseniális csapattal hihetetlen jó hangulatban teljesítettük az UB-t. Végül 67 kilit futottam.

3. Balcsimencsi: IGEN, IGEN, IGEN, MÉG, MÉG, MÉÉÉG!!! 7 óra 14 lett a vége. Fantasztikus élmény és ezzel eldőlt, hogy jövőre jön a teljes táv.

A számok:

Futás: 1167 k

91 edzés: áltagos táv: 13 k ( A futás lehetett volna több is, de cserébe sokat bringáztam. Kár, hogy nem 48 óra egy nap.)

Bringa: 2139 k

83 edzés (Ebben benne vannak a melóba és vissza tekerések, ami csak a 15 kili, így az átlagos táv 25 ká lett. Viszont ha a szigorúan vett Piroskás edzéseket tekintjük, akkor  egyszer sem tekertem 50 kilinél kevesebbet. Az edzés edzése átlag tempója 25 km/h körüli.)

Úszás: 16.6 k

14 edzés. (Igen. ez nem túl sok, de tekintve, hogy az úszás az erősségem, outin meg idén áprilisban ültem először, így inkább arra szántam az időt. Télen azért ráfekszem majd az úszásra, kellene gyorsulni egy kicsit.)

Egyéb: has, core erősítés heti 1x kb. 20 perc. Ez nagyon fontos, de heti 2x kellene. Hajrá én!

A fenti fő versenyeken kívül volt még egy két félmaris betonon, egy terepen, néhány rövidebb verseny és két skyrun, just for fun.

Ezek alapján azt hiszem, vállon veregethetem magam. Egy betegség miatt kimaradt három héten kívül nagyjából a tervek szerint alakutak a dolgok. Lehetett volna többet menni? Biztos. Kinyírtam magam? Neeeem! Vannak új célok? Vannaaaak! Kik vagyunk? Nőők. Mit akarunk? Nem tudjuk. Mikor akarjuk? Mooost!

Az év második fele lazább lesz: június 13-án Vasi Vasember Olimpiai táv (1.5 úsz, 40 teker, 10 fut) aztán Suhanj! 6, és Spar Maraton.

Vasember: 3:20 óra körüli idő. S! 6: 50k, hogy legyen végre nekem is ultrás élményem, a maratonon pedig szeretném megjavítani a tavalyi időmet (4:10) és 4 órán belülre kerülni. 

Nektek milyen lett a félévi bizi?

(Gy.k:

Nagyon hajnal van, de már nem tudok aludni. Forgolódok még, de végül felkelek.

Gumiruci fel. Kellékek: vazelin és kesztyű. Nem, nem pornófilm forgatáson vagyunk de a neoprént felvenni nem egyszerű művelet. A látvány sem az :) Elég szürreális ez a gumibugyi, mintha egy fura perverz fóka bőrébe bújtam volna. Jól van, menjünk már! Ideges vagyok és ez csak fokozódik. Megvan minden? Zoli szerez banánt én meg tolom a bringát a depóhoz. Összefutok Balázzsal és Bécivel s végre itt van Vanda is. A kezembe nyom egy Snickerst, ez lesz a szerencsecsokim.

Rohadék hideg a víz még így neoprénben is. Körülöttem sok hozzám hasonló őrült; fókabőrbe bújt kék golyófejek töltik meg a rajtvonal környékét.

Egy pillanatra bevillan, amikor két éve Brazíliában az IM rajtját néztem. Aztán tavaly ilyenkor is. Ahogy beleúsztak a napfelkeltébe és a horizonton egybe olvadt a tenger és az ég, a karjaik pedig olyanok voltak, mintha a szárnyak lettek volna. Gyönyörű volt, tudtam, hogy én is ezt akarom. És most itt vagyok. Bár ez még "csak" egy állomás, de akkor is. Jó érzés. Egy sráctól megkérdem, hol a bója, ő meg a derekamnál fogva kiemel, vízből, úgy mutatja, hogy lássam :)

És indulás!

Nagy a tömeg, megy a rugdosódás, jól jön a pólós múlt. Aztán nyugi lesz, de a hideg vízben nehezen találom meg a ritmust, érzem, hogy kapkodva veszem a levegőt, csúnyán úszok, kettes levegővel, az elején? Nyugi-nyugi. Fura a fókabőr is, húzza vissza a vállam, erőlködni kell. Aztán belerázódok. Néha valaki rám úszik, aztán és csikizek egy talpat. Nem érzékeltem se a sebességet, se a távot. Életemben egyszer úsztam nyílt vízben, Brazíliában az óceánban, egy 1500 méteres versenyen, szép nagy hullámok között. A magyar tenger nem hullámzott és ezt nem bántam. Egyszer csak a speaker hangját sejtem. És tényleg. Kimászok a vízből, már húzom is a cipzárt, veszem le a ruhát. Fent könnyem megy, a lábamról hámozni kell. Kilenc perc depó után bringakész állapotban vagyok. Meglátom Zolit. Kérdőn nézek rá, hogy kb. mit úsztam? 45 percet mért, 40-et terveztünk, de nem esek kétségbe, teljesen jó ez.

Indul a taposás. Az első 10 kili kőkemény emelkedő. Egy alagút, de a végén ott a fény:

(Design by Andi and Balu. Köszönjük:)

Gyorsabb az első köröm a tervezettél, Zoli 45-nél vár. Tudom, hogy ha ő nem lenne, akkor sokkal nehezebb lenne. Hálás vagyok, hogy van ő nekem. Egy gyors hajrá és megyek tovább a második körre. Hegyre fel megint. Két kör, 1000 méter szint, combos.

Találkozok a harcostársakkal, Szilvivel, Fejes Lacival, Bécivel. Hajrá-hajrá! Úgy tűnik, minden oké mindenkivel. Később tudom meg, hogy Béci 3 kilinél defektet kapott. Azt hiszem, a triatlon kiszámíthatatlan szerető. Bármi megtörténhet, mindenre fel kell készülni, meglepődni semmin nem szabad. Például azon sem, hogy a cipő elkezdi piszkosul törni a jobb kis lábujjam. Elnehezedik a lábam és zsibbad. Remek. Nem értem, mi ez? És miért? 75 kilinél megállok és ragtapasz pit stopot tartok. Áldom az agyam, hogy hoztam magammal. Valószínűleg a szétázott nedves bőröm nem szerette a cipőt. A ragacs után jobb lett. 58 km/h-val suhanok, ez mekkora flash! És vége. 92k. 3:55. Fél órával jobb a tervezettnél. De nem örömködünk, megyünk tovább. Érzem, hogy most jön a neheze.

Depó. 4 perc körüli. Bringacucclefutócuccfel. Gyerünk!

Rohadt meleg van. 30 fok körül. Érzem a hegyet a lábamban, de nem vészes. Csak az a meleg. A pulzusom miatt aggódtam. A bringán a nagy emelkedőn sem voltam laktát közelében sem. Végül 140-es átlaggal toltam le, ami ilyen időben teljesen jó. Tudtam, hogy a futás közben ekkora melegben fel fog menni. Kérdés, hogy mennyire. 150-155 körül tartani esélytelen. Pedig edző tempót futok, 6:10 körüli ezreket, legalábbis az elején, az elvileg 150 alatti, de nem ennyi úszás és bringa után és nem 30 fokban. Beáll 160-165 körülire. Jó lesz ez. (Végül nem is száll el a pulzusom, avg 164-el fejezem be úgy, hogy a végén sem kezdett el emelkedni, szóval üzemszerűnek tűnik ez az érték.)

Persze a kezdeti lelkesedés után lassulok, illetve tudatosan lassítok, nem akarom néhány hülye másodperc miatt veszélyeztetni a célba érkezést. Végre frissítőpont. Itt van Ulrik, egy ismerős arc, de jó! Bíztat. Jön szembe Béci. Picit aggódok, mert nem néz ki túl jól. Bíztatom. Ő is engem. Ilyenkor csak az segít. Meg a pálya szélén álló ismerős arcok. Zoli és Vanda. Zoli tekintete megnyugtat, Vanda naptejet varázsol. Ildiék is itt szurkolnak, hátrébb Pali és Máté. Mindenkinek van egy jó szava. Egy-egy szó rengeteget jelent. Megköszönöm, ha szólnak hozzám. Állnak a hőségben és várnak. Ők is hősök. Egyszer csak meglátom Balázst és Andit. Balu zseniálisat repesztett, a korcsoportjában bajnok lett és most itt szurkol ő is. "Szépen mozogsz!" mondja. Na persze, szinte látom magam előtt, ahogy csapódik ki a jobb lábam, de már nem tudok oda figyelni a mozgásomra. Aztán Balage-val futok egy fél kört. Első féltávja neki is, hihetetlen jó időt ment, vigyorog is, mint a vadalma, aztán elköszönünk, mert jóval gyorsabb nálam. 

A frissítőpont a pálya közepén áldás. Az ott dolgozóknak pedig hálás köszönet. Hideg, jeges víz a fejemre. Paradicsom sóval. Víz. Iso. Go. Egyébként nem vittem túlzásba az evést. Másfél powerbar, negyed banán, a szerencsesnickers, némi pari sóval, és 4 szem gumicukor. Az egész verseny alatt. Meg persze némi iso, de főleg víz. Szerencsére van miből égetnem tehát egész jól elvagyok saját zsíron. 

Fáradok már. Aztán Pali mondja, hogy már csak egy fél szigetkör van hátra! És tényleg. Az utolsó frissítésnél azt mondom Ulriknak, hogy "Bent vagyok!". Mire ő: "Ennyi?" Mondom, ennyi. Elkezd tapsolni. És akkor kezd leesni. Innen már meglesz. Vigyorgok. Nem hiszem el. Ránézek Gizire, és azt mutatja, hogy 20 egész valamennyi kilométer. Akkor most tényleg igaz? Mindenki tapsol. A célegyenes előtti kanyarban Zoli vár. Megfogom a kezét és együtt futunk be. Megállok. Hirtelen, valahonnan nagyon mélyről tör fel belőlem a zokogás. Megcsináltam! Megcsináltuk! Nélküle nem ment volna. Legalábbis sokkal nehezebben. Egy támogató társsal nincs lehetetlen, ezt most ismét bebizonyosodott. Köszönöm neked! Érmet akasztanak a nyakamba, még sírdogálok kicsit, aztán megölelem Vandát. Köszönöm, hogy mindig ott vagy nekem, drága Vanda!

Aztán beér Béci is, visítva szurkolok, ő is megcsinálta.

Hálás vagyok, hogy van egy Zolim. Hálás vagyok, hogy van egy Vandám.

Végtelenül hálás vagyok Marik Balázsnak, aki időt szakított rám, nem hagyta, hogy hülyeséget csináljak és az egész felkészülésemet igazi Jedi Mesterként egyengette. Ha jól vizsgázott az ifjú Padavan, az a te érdemed.

Felkerült az I-re a pont. A felkészülés minden perce értelmet nyert. Minden szenvedős edzés, minden nincskedvemmenni futás, minden mármegintfeltörteaseggemazülés bringázás, megérte azért azt élményért amit a befutó adott. Könnyes, felhőtlenül boldog pillanat. És az érzés, hogy nem vagyok egyedül.

7 óra 14 perc. Ez csak egy állomás. A célom jövőre az Iron Man. A lehetetlen nem létezik.

(A fotókért köszöntet: Zolinak, Vandának, Ildinek, Palinak, Máténak és Gyuszinak.)

Fontos állomáshoz érkeztem az Úton. Jövőre Iron Man leszek, idén pedig a 70.3 a cél. Szombaton indul a buli, amire több, mint fél éve készülök.

Az idén eddig

1. úsztam 15 kilométert

2. futottam 1074 kilométert

3. bingáztam 1730 kilométert

Ha a számokat nézem, elégedett lehetek, úgy érzem, tisztességesen felkészültem. Belepakoltam több mint ezer kilit a futócipőmbe, megjártam Dobogókőt Piroskával, az úszó technikámon pedig próbáltam csiszolni, több-kevesebb sikerrel. Óvatos becsléssel az edzés idők alapján az úszást 40 percre, a bringát 4 óra 30 percre és a futást 2 óra 30-ra lőttem be. Ha ennél bármelyik jobb lesz, akkor annak nagyon fogok örülni. Természetesen pulzusmérővel fogok menni. Ha Garmin Gizi istene velem lesz, akkor a pulzus pánt verseny közben tökéletesen fog működni és nem fogom az övet a bokorba hajítani, mit ahogy azt tettem múlt héten a káendhán. 

Amúgy fosok mint az állat. Egy picit azért izgulok. Most, hogy itt a verseny és én már befejeztem a felkészülésem érdemi részét beköszöntött a nyári meleg. Tehát nem nagyon volt módom akklimatizálódni a szar idő miatt. %/=!?#&@!!! Próbálom nem stresszelni magam azzal a ténnyel, hogy kb. most kezdődött el a nyár, így nem nagyon tudtam nyári melegben tolni az igazi kemény edzéseket, persze ez nem az én hibám, hanem az égieké, de bírni fogom és minden rendben lesz.

Már semmi dolgom, csak annyi, hogy reggeltől estig zabáljak és pihenjek. Holnapra (péntek) elvileg szabit vettem ki, de sajnos be kell mennem délelőtt melóba, fakk. Önmagamhoz képest próbálok sokat enni, mert tudom, hogy KELL a CH. Mivel a héten alig mozogtam (össz-vissz 5k futás kedden, és napi 15 k bringa melóba és vissza) van egy kis bűntudatom e miatt és úgy érzem, hogy a héten kocányira hízok fel a mozgás hiánytól. Tudom, hogy nagyon hülye vagyok. De én tényleg az érzem, hogy rajtam a víz is zsírrá alakul, főleg így, hogy a szokásos mennyiség töredékét mozogtam a héten. Mikor jutok el arra a pontra, hogy élvezni tudom, hogy ehetek?!

Természetesen már mindent összepakoltam, a szükséges cuccok katonás rendben, élére állítva figyelnek a táskámban. Össze kéne pakolni. Jó dolog ez a triatlon, csak ne kellene hozzá ennyi cucc. Nézzük csak:

1. úszás:

• úszószemüveg
• úszósapi
• neoprén (Nóritól kapom meg holnap, itt is nagyon köszönöm, Nóri:)
• papucs
• sportmelltartó
• sportbugyi

2. bringa

• Piroska (rajta prizma, lámpák, csengő, mert törvénytisztelő állampolgár vagyok)
• sisak
• bringás felső
• bringás gatya
• bringás bugyi (nem röhög!)
• zokni (bringás-futós)
• defekt javító hab
• kis táska az ülés alá
• 2 db kulacs
• kesztyű
• SPD cipő
• rajtszámöv

3. Futás

• futócipő
• futógatya
• kompressziós zokni
• DK-s póló
• csuklószorító
• sild/baseball sapi

4. Egyéb

• naptej testre
• naptej arcra
• zsepi
• Gizi
• pulzuspánt
• csöcsragasztó
• só
• iso, Ca, Mg pezsitabi
• gumicukor
• gél
• törcsi
• izzadásgátló

Most hirtelen ennyi jut eszembe. Ebből is látszik, hogy a sport jellemformáló hatással bír:) Kénytelen vagyok előre átgondolni és rendszerezni, hogy mikor, mire lesz szükség, főleg, hogy a futószerelést már holnap le kell adni a versenyközpontban.

Tudom, hogy amint beugrunk a vízbe és elkezdünk úszni, megszűnik a feszültség és csak én leszek és a táv és ez jó lesz úgy. Tudom, hogy ott lesz Zoli, aki nélkül nem jutottam volna el idáig. Ott lesz Vanda a frissítőponton. Ott lesz Balázs, aki rengeteget segített. Ott lesz Béci, akivel kb. egy időben döntöttük el, hogy ez lesz az első versenyünk. Köszönöm Nektek ez úton is.

Nem tudom, lesz e még időm a verseny előtt írni, de ha nem, akkor kérlek szurkoljatok és küldjétek a chit szombaton reggel 8-tól. 

Hajrá!

A héten több kedves ismerősöm írt nekem, hogy szeretnének elkezdeni futni, de nem tudják, hogyan. Arra gondoltam, hogy itt válaszolok nekik, hátha másnak is hasznos lesz. A cél érdekében végeztem egy kisebb közvélemény kutatást is a Facebookon.

Akkor vágjunk bele.

1. Először is szívből gratulálok Neked, hogy meghoztad a legnehezebb döntést, még pedig azt, hogy változtatsz az életeden.
2. Döntsd el, mi a célod. Fogyni akarsz? Akkor a mozgás mellett az étkezésre is oda kell figyelned. No pain, no gain, vagyis ahhoz, hogy eredményt érj el, igen is le kell bizonyos dolgokról mondani. Aki mást mond, az hazudik.
3. Szerezz be egy jó cipőt. Természetesen nem kell 30 ezerét megvenni a legprofibb futócipőt (erre ráérsz akkor, ha majd ha elkap a gépszíj :), de a nem megfelelő cipő fájdalmat okozhat, ami elveheti a kedved. A cipőkről bővebben többek között itt olvashatsz.
4. Többet ésszel, mint erővel. Ne rohanj. Kezdj nagyon lassan, mert sétálni egyáltalán nem ciki! Ha nem tudsz futás közben nyugodtan, lihegés nélkül beszélgetni, akkor túl gyors a tempó. Érdemes esetleg egy pulzusmérős órát is beszerezni. A pulzuskontollos (PK) edzésről itt találsz infót.
5. Keress egy jó edzéstervet, pl. itt és itt.
6. Tűzz ki egy reális célt, pl egy 5-10 kilométeres verseny 2-3-4 hónap múlva. Ezt szem előtt tartva könnyebben átlendülsz a holtpontokon.
7. Vedd rá a pasidat/csajodat/férjedet/fiadat/lányodat/anyósodat (na jó, őt inkább ne), hogy tartson veled. Együtt könnyebb! 

Ezúton is köszönöm a válaszokat mindenkinek, nézzük, miket tanácsolt a FB futó közössége:

1. Lassan fusson. Nagyon lassan.
2. Fokozatosság és jó cipő.
3. Lassan haladj előre, de kitartással!:)
4. Igen lassan, fokozatosan. És ami a legfőbb kitartóan!!! Garantálom, hogy az első futás nem lesz egy eufórikus élmény ... de az ötödik, tízedik, századik már igen.
   Tehát: lassan, fokozatosan, kitartóan!!!
5. Óvatosan, kellő türelemmel, önmérséklettel, és pulzusmérővel felvértezve kezdje el a futást!
6. Ne hasonlítsa a saját teljesítményét más futókéhoz! Mindenki más.
7. Ne állj meg futás közben, sétálj, de ne állj meg!
8. Csak óvatosan, türelem! És jó cipő.
9. Ha éppen szar, képzeld, hogy a kitűzött álom történik, pl. mindjárt befutsz a félmaratonon. Vagy gondolj szép pillanataira előző futásoknak: kedves mosolyra, amit egy ismeretlentől kaptál, egy szép virágra az út menten, egy gyönyörű vádlira, ami előtted futott, egy öreg bácsira, aki lelkesen robogott el melletted.
10. Csak annyit és olyan tempóban, ami jól esik.
11. Élvezze! Egy pillanatig se legyen szenvedés. Ha az elején csak sétálva élvezi, akkor úgy. ((szenvedni ráér később, amikor jönnek a célok amikért hajtani kell ;))
12. Ne akarj senkit sem legyőzni csakis a lustaságot!! Es ne foglalkozz a hitetlenekkel, azokkal akik nem értenek meg és nem fogadják el az új utadat! Azt hiszem ezzel itt sokan megküzdöttek a csapatban. :))
13. Ha nő, saját érdekében C kosár vagy afelett ne spóroljon egy jó melltartón, majdnem olyan fontos, mint a cipő.
14. Tartson ki addig, amíg minden lépést élvez, utána már úgysem kell neki mit mondani, mert ő mondja a környezetének.
15. Amit az előzőek írtak és ne foglalkozz másokkal, se pillantásaikkal, se tempóval.
16. A két legfontosabb: türelem és kitartás!
17. Állandóság! Akaraterő,kitartás és észre sem veszi, úgy fog lefogyni!
18. Gratulálnék, hogy kilépett a komfort zónából.
19. Ne felejtse el azt a pillanatot, amikor elhatározta, hogy elkezd futni, és hogy miért döntött így.
20. Kelj föl és járj!
21. A futás nem büntetés, lehetőség...
22. Sose akarj másnak megfelelni, csakis Önmagadnak! Nem a tempót kell hajszolni.

Már csak öt hét van hátra a Balatonmanig, ahol életem első triatlon versenyén fogok a 70.3-as (aka féltávú Iron Man) távval megküzdeni. Azt terveztem, hogy a fő attrakció előtt lesz egy sprint és egy olimpiai távú verseny is, hogy szokjam a depót, a pörgést, hogy kitapasztaljam pölö azt, hogy úszás után hogy tudok majd egyszerre hajat fonni (a bringás sisak alatt csak az a kényelmes), neoprént lehámozni, zoknit húzni, átöltözni, cipőt kötni, enni, satöbbi. De a mocskos anyagiak közbe szóltak. Triatlonos ruhám nem lesz, egyrészt marha drága, másrészt pedig Kropkó Péternek sem volt sose, tehát akkor nekem sem kell :)

Ismerkedésem a Mózessel, az outimmal nem volt zökkenőmentes, a szombati taknyolásom alkalmával ilyen szép tetkót kaptam tőle:

Ez már a harmadik, lassan sok lesz a jóból, de most kivételesen nem én voltam a béna, egy dagadtköcsög pozitív párocska andalgott a bringaúton, apró testük elfoglalta az út teljes szélességét, és mikor csilingeltem nekik, a nő a helyett, hogy oldalra húzódott volna betolt az árokba és közölte, hogy ez nem bicikli út. Kösz. Szóval eltaknyoltam, ezek meg átléptek rajtam és mentek tovább. A bringa meg rám esett, legalább nem lett baja. Mikor megelőztem őket, közöltem, hogy jobb ha tőlem tudják, hogy ez bringa ÉS gyalog út, szóval fakkjú van.

Na, de elég a sírásból, azért edzek szorgalmasan, igyekszek kombinálni a sportokat, melóba és haza minden napbringával járok (15 k oda vissza), szóval kb így néz ki egy hetem:

Hétfő: bringával érkezek a WC-be, úszok, futok, végül erősítek, aztán hazatekerek.

Kedd: suli (pihinap)

Szerda: futás (12k körül)

Csüti: NKE aka DK-s Nagy Közös edzés, általában 2 szigetkör

Péntek: pihi

Szombat: hosszú bringa + rövidebb futás 

Vasárnap: rövidebb bringa + hosszabb futás, de van olyan is, hogy hosszú bringa hosszú futás

A hétvégi bringás táv minimum 45-50k, max 100k. A minimum hétvégi futó táv 12k, max. 18-20k.

A tekerések eddigi átlag sebessége 25km/h. Max sebesség 52 km/h nagy visítás közepette :D

Most vasárnap nagyon vidám köcsög voltam, mert tekertem egy ötvenest aztán futottam 15 kilit 6:12-es ezrekkel és 142-es (!) átlagpulzussal. Elég laza :D (Amióta Zoli pulzus övével futok, minden fajin, ki érti ezt?!)

Szóval nagyjából ezt csinálom. Nem mondom, hogy nem fárasztó, de no pain, no gain nem? De.

Öt hét múlva minden kiderül...

Zoli kitalálta, hogy csináljunk egy 5 (azaz öt) napos Steinberger-szerű méregtelenítő kúrát és én egy gyenge pillanatomban rábólintottam.

Még sose csináltam ilyesmit, de valószínűleg nem is fogok soha többé. Mondom ezt a 3. nap közepén, annak ellenére, hogy vasárnap óta fogytam 1,5 kilót. Remélhetőleg ennek a nagy része méreg.

A leveket nem vettük meg, otthon gyártjuk gyümölcs centrivel/turmix-al, így fele annyibe kerül, de húszszor annyit kell mosogatni. Már most kivagyok, hogy naponta kell nagytakarítani a konyhát, folyik, fröcsköl ez a sok szar mindenhova, áááá. Szóval akinek van pénze, inkább vegye meg :D Az ananászlé 100%-os Rauch (a reklám helye).

Szabályok:

1. Minden reggel egy feles búzafűlé.

2. Egész nap inni kell, mint a gödény. Ásványvíz, gyógytea, zöld tea. Én bűnöztem ízesítettel, mert nem volt más otthon.

3. Minden fő étkezésehez egy szelet rozskenyér, tízóraira és uzsira egy fél szelet. Én megpirítom, mert úgy van meleg kaja feeling. (Ez azért túlzás, de legalább meleg.)

1.nap (vasárnap)

búzafű+almapüré (turmix)

retekcsíra

Nyam-nyam. Ez nagyon finom. Betoltam a reggeli adagot és elmentem bringázni. 86.6k lett a vége, közben benyomtam egy banánt azért. Ez után futottam 10 kilit. Teljesen rendben vagyok.

2. nap (hétfő)

Zöldséglé (zeller, répa, cékla)

retekcsíra

Hulla fáradtan ébredtem. A lötyi finom, de éhes vagyok. Reggel bringával mentem melóba, legalább 10 perccel lassabb voltam mint a sokévi átlag. Egész nap be vagyok lassulva, semmi energián nincs, valószínűleg a tegnapi tekerés is befárasztott, nem csak a kúra hatása. Délután elvonszoltam magam úszni és gyúrni. Aztán haza, bringával. Lassú víz, parotot mos. Egész nap fáj a fejem is. Tulajdonképpen mire jó ez az egész azon kívül, hogy szenvedjek? Este megettem egy extra szelet kenyeret, mert azt hittem éhen halok. Megváltás, hogy végre alhatok.

3, nap (kedd)

Ananászlé + citrom

lucernacsíra

Reggel tök jól érzem magam. A bringázás is olyan, mint máskor. Amúgy is imádom az ananászlötyit. Most du 3 óra van, nagyon éhes vagyok. Megettem egy teljes szelet kenyeret az előírt fél helyett. Ejnye-bejnye :) Amúgy az energia szintem nem rossz, minden esetre a napom fénypontja ez a hülye roszkenyér. Most elindulok suliba és egészen este 8-ig ott fogok ülni a maradék 1,5 deci ananászlötyivel. Wish me luck!

Folyt köv :)

Répa+cékla+paradicsom

napraforgócsíra

Reggel 63,8 kiló voltam, 65,9-ről kezdtem, szóval valami történik. Tudom, hogy ennek egy része vissza fog jönni, amint elkezdek normálisan étkezni, de egy része remélhetőleg méreg, aminek búcsút inthetek, báj-báj! Amúgy nem is a fogyás miatt vágtam bele, hanem szeretném végre egyszer s mindenkorra megoldani a futás közben fosok problémát, mert már nagyon elegem van belőle.

A reggeli lecsúszott, elég éhesen ébredtem. Aztán Zoli kitalálta, hogy menjünk Dunakeszire futóversenyre, először azt hittem viccel, de nem. Végül is futás közben nem szoktam éhes lenni, szóval miért ne? A táv 8k, ami amúgy 9, de az nagyobb probléma volt, hogy végig bokáig érő, süppedős homokban kellett futni. Szidtam mindenkit, főleg magamat, hogy mi a picsát keresek én futóversenyen a kúra 4. napján? A helyett, hogy hosszasan agonizálva szenvednék az éhhalál küszöbén és sajnálnám magam, itt futok 30 fokban a hülye homokban hegynek fel. Utána ettem banánt és almát, mert azért nem vagyok ufó. Persze a sok áruló meg két pofára zabálta a sült kolbászt és vedelte a sört a szomszédos majálison, fúj.

(Tudom, hogy nem ajánlott a testmozgás kúra közben, de nem volt semmi para. Tényleg.)

"Ebéd" után (ebédhez két szelet kenyeret ettem, mert megérdemlem) elmentünk Ismerős Arcok koncertre, imádom őket, viszont itt is mindenki zabált és sörözött körülöttünk, kenyérlángos, gyros, lángos, amúgy kb. sose eszek ilyesmit, de ezek az illatok... Miért nem tiltják be a kültéri zabálást?!

Most este 6 óra van és egyáltalán nem vagyok éhes, pedig nem is uzsonnáztam. Érdekes.

Holnap van az utolsó nap, végre nem csak folyadék, hanem turmix.

Aztán amint pénteket üt az óra egy bödön pacallal fogok ünnepelni. 

To be continued!

Utolsó nap

sárgarépa + alma turmix

Ma nem ittam eleget, valószínűleg ezért fájt a fejem. Nap közben szinte egyáltalán nem voltam éhes, vagyis nyilván az voltam, de nem szenvedtem, ami kicsit ijesztő volt. Gondolom az anorexiások is így működnek; egész egyszerűen hozzászoknak ahhoz, hogy éhesek és a végén már nem vesznek róla tudomást. 

Délutánra lemerült a Duracell nyuszi, de a szent NKE-t nem lehet kihagyni. Fél szigetkör gyalog, másik fele futva,  ami azért volt jó, mert így a gyaloglós csajokkal, leginkább Bettyvel, is tudtam dumálni, szóval már ezért megérte:) Aztán a végén futottam egy kicsit, amiről csak annyit mondanék, hogy a Free, amit teszteltem szerintem futásra alkalmatlan.

Már este van, elfogyott az utolsó adag trutyi is. Büszke vagyok magunkra, hogy végig nyomtuk, testben, lélekben megtisztultunk, jövő héten újra megcsinálom :D Na jó, nem is:)

Holnap pacalba fojtom örömöm!

Van egy elég régi problémám, de csak most jutottam el oda, hogy már annyira idegesít, hogy muszáj róla blogposztban hisztizni, annál is inkább, hogy magyarul nem is nagyon találtam semmit a témában. Hónapok óta az megy, hogy a garmin premium pántom szerint már többször (kb minden egyes futásom alkalmával) meg kellett volna halnom szívrohamban. A pánt ugyanis lehetetlen HR érékeket továbbít az órám felé: 235-ös, majd hirtelen 145-re visszaeső pulzus értékek periodikus és teljességgel logikátlan váltakozása. (Az edzés elején megfigyelhető kiugróan magas pulzus érték is hasonló probléma, bár ez kevésbé idegesítő, mert az elvileg megszűnik, ha elkezdesz izzadni, vagy ha edzés előtt megnyalod/bevizezed/be EKG zselézed az elektródát.)

Mivel én PK-val edzek, kezd nagyon idegesíteni a dolog, mert így ugye nem lehet pulzus zónákkal edzeni, ráadásul a kedvem is elment az egésztől. Hiába tudom, hogy fals adatok, nem tesz jót a lelkemnek, ha 7 perces tempó mellett azt látom, hogy 190. Itt van példának okádék hétvégi Vivicitta, amit Zoli tempójában, azaz 7 perc körüli ezrekkel futottam. Már futottunk együtt máskor is és tudom, hogy ehhez a tempóhoz 130-135 közötti pulzus értékek tartoznak, normális estben:

Ehhez képet a Vivcittán ezt produkáltam:

(Megj: 16 kili körül levettem az övet, szóval a végét ne nézzétek. Azért vettem le mert iszonyatosan tört, és így nincs sok értelme szenvedni, viszont amit látjátok a derekamra húzva, ruhán át is sikerült tovább mérnie, kis ügyes…)

A kedvencem: 8:28-as tempó mellett HR 230, vagy 7:32-nél 197...

Szóval tegnap kicsit utána olvastam, feltételezve, hogy nem az én szívemmel, hanem az övvel van a baj és valóban. A Garmin fórumban rengeteg hasonló problémával küzdőt találtam. További érdekesség, hogy ha bringázok, akkor nincsenek fals adatok és ezt a fórumon többen is említik.

Mit javasoltak megoldásként?

Fuss régi, nem prémium Garmin övvel. (Ha semmi nem segít, ez lesz. Csak az a para, hogy az tök műanyag és engem a textil és széttör…)

Fuss Polarral. (Kösz.)

Próbáld ki az övet fordítva, vagyis érzékelővel a hátadon viselni. (Ezt ma tesztelem.)

EKG zselé az elektródák alá. (Ezt is beszerzem majd.)

Vedd az övet lazábbra. (Nem oldja meg.)

Vedd az övet szorosabbra. (Ez sem)

Vegyél szűkebb, nem technikai pólót. (Szerintem ez hülység.)

Vegyél bővebb, nem technikai pólót. (Ez is.)

Kenj mézet (seriously?!) az elektródák alá. (No comment.)

Használj másféle textil öblítőt. (WTF?)

 Szóval valamivel okosabb lettem és legalább megnyugodtam egy kicsit, hogy nem csak én szenvedek. Remélem megoldódik a dolog, mert tényleg elég idegesítő.

(A címet természetesen erratic-nak kell érteni, én legalábbis így gugliztam meg: erratic hr garmin, bár lehet, hogy erotic-ra is lennének érdekes találtok.)

Ti tapasztaltatok már ilyesmit?