Nincs itt kérem semmi látnivaló.

Készülök gőzerővel az iromnanre, alapozok ezerrel. Ez heti 9 edzést jelent, ha az esősítést is beleszámolom, és miért ne tenném? Két úszás, három futás, egy bringa és három erősítés. Az erősítés után mindig úgy érzem magam mint Rambóné, főleg, hogy utána futás van. Miután a kitörésektől remegő lábbal ki ugráló köteleztem magam, felkapom a nyúlcipőt, értitek, a nyúlcipőt, és húzok futni. Nem szoktam unatkozni, az biztos. Egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés, hogy normális vagyok -e? Főleg amikor hajnalban kelek fel erősíteni és futni, vagy úszni. Épeszű ember ilyenkor fordul át a bal oldaláról a jobbra, én meg? :)

November óta egyébként edzőm is van, aki egyben az egyik példaképem: Kis Gyula egyengeti az Utamat az iromnan felé. Épp most másztam ki egy kisebb motivációs gödörből. A futás a mumus, mert évek óta nem fejlődök és amennyire imádtam régen, most annál nehezebben indulok el. Beragadtam az 5:45-5:50-es tempóba, de nem adom fel, érzem, hogy már elindultunk a gyorsulás felé. Az, hogy van edzőm és edzéstervem, hatalmas terhet vett le a vállamról. Azt hiszem, az IM felkészülés túl nagy falat lett volna nekem ahhoz, hogy egyedül kilogisztikázzam, hogy mikor, mit, mennyit. Egy maratomi felkészülés ebből a szempontból sokkal egyszerűbb, hiszen ott "csak" futni kell. Jobb ez így, sokkal jobb. 

Hogy miért csinálom?

2015. július 25. Nagyatád, Iron táv: 13 órán belül (Titkos cél: 12:30. Ezennel többé nem titkos.)

Nektek mi a fő versenyetek idén?

Ancsur