A Hősök és a Focista

Itthon vagyok. Már lassan 3 hete, és azóta egy sort sem írtam, mert beszippantott az itthonlét; két lagzi, haverok, buli, roséfröccs, Egricsillag, túrórudi, tejföl, pálinka, meló és albérlet keresés és találás, költözés, pakolás, dobozolás, bőröndözés. És persze futás. A hazaköltözés örömére egy hétig szép magas pulzussal toltam, meg a 40 fok sem esett túl jól, mert ilyen dög meleg nem volt kint, vagy ha igen, az valahogy más meleg volt, szóval akklimatizálódni kellett, no.

Az edzéstervemet úgy-ahogy tartottam, a lagzik miatt mondjuk kimaradtak hosszúk, ill. más napra pakoltam őket, de most már nincs más hátra, mint előre, jövő hétvégén Feles Nájki, amit szeretnék 1:55-ön belül abszolválni. Eddig úgy éreztem, hogy nincs velem az erő, de a tegnapi 6x800-as résztávos edzés (1.5 perc pihivel) elég biztatóra sikerült: 

1. 3:15 2. 3:04 3. 3:06 4. 3:11 5. 3:16 6. 3:27

A legutóbbi RT-m (júli 18.) ilyen lett:

1. 3:23, 2. 3:09, 3. 3:18, 4. 3:17, 5. 3:27, 6. 3:23

Jó sokat gyorsultam, mondjuk fogalmam sincs, hogy mitől, de kit érdekel?:) Szóval öröm és bódottá!

Futottam hosszúkat is, 26k és múlt héten 32k a 38 fokban. Voltak bringás kísérőim, így saját frissítőpontjaim is, amiért hálás köszönet Katának és Balázsnak, meg respect, hogy tekertek ebben a dög melegben. Annak is tanúi lehettek, hogy hogyan lesz futóból hisztérika, amikor felfedeztem, hogy a 26k környékén lévő közkút nem működik... Mert odafele láttam, hogy ott a kút, és visszafele kilométereken át az tartotta bennem a lelket, hogy majd ott Pancsur egy jót pancsol. Ja, persze. Azért egy ilyentől fejben eléggé össze lehet zuhanni, minden esetre így talán nem fogok sírógörcsöt kapni, ha a maratonon egy ponton nem lesz víz. Amúgy vannak még működő közkutak? Szerencsére össze tudtam szedni magam és mentünk tovább, elhaladtunk egy család mellett, a kisfiú meg kiabált, hogy "Nagyi, ne menj át a másik oldalra, mert jön egy biciklis! És egy futó!" Ennek nagyon megörültem, hogy ezek szerint még beazonosítható futómozgást végzek. Aztán 500 méterrel később bele kellett sétálni, mert kezdtem kiszáradni, rossz volt, még sose éreztem ilyet, de közben szerencsére a barátnőm férje már hozta a vizet, én meg okosan vittem magammal sót, ettem is ügyesen, kétpofára, brrr, utólag borzasztó belegondolni, de akkor szerintem életmentő volt. Egyébként egy csomó folyadék volt náluk is, meg én is vittem az új kulacsövemet. A tanulság az, hogy ilyen melegben sose lehet nálad elég víz. A 6:36-os átlaggal pedig, a hőségre és az előző napi Cross Fit edzés okozta váll és kar-izomlázra való tekintettel, maximálisan elégedett vagyok.

Egyébként marha jó ez a Cross Fit, ma is megyek, a múlt heti elég brutál volt: 1600m futás, 50 invertált evezés, 100 térdelős fekvő, 150 guggolás, 1600m futás. A futással és a guggolással persze nem volt gond. A felsőtestem viszont plötyi, de azért kibírtam... Csak aztán 3 napig nem tudtam kinyújtani a karom. Akarom. Ezért megyek ma is. A tesóm, Réka egyébként magyar Cross Fit bajnok. Elég jól tolja, csak lestem.

Szombaton pedig átteszem székhelyem a székes fővárosba. Várom, hogy ne legyek többé magányos futó.

Magányos futó