Bréking!!! Most olyat teszek, amilyet még soha:)... Bár a tapasztalataimat szívesen megosztom másokkal és jó kisdoboshoz méltóan ahol tudok, segítek -ezért jött létre ez a blog is-, embertársaim lelki fejlődésének megóvása érdekében saját testemet nem szokásom kidobni az internet húspiacára...
Tegnap próbáltam rendet tenni a gépemen a fotók közt, ami mondjuk mission impossible, mert lelkes fotósként az mutatóujjam kb. rá van nőve a kisszerelmem exponáló gombjára... Lényeg a lényeg, hogy ráakadtam egy 2010 novemberi fotóra és megdöbbentem, hogy milyen kövér voltam. Éreztem én annó, hogy meg vagyok kicsit husisodva, na de hogy ennyire? Aztán jött egy kevésbé ijesztő, tavaly decemberi fotó.
Mi történt a kettő között? Elkezdtem futni és odafigyelni arra, hogy mit eszek. (Igaz, én nem a fogyás miatt kezdtem el -bár a novemberi kép láttán simán lehetett volna ez is a helyzet- de egy nő ugye sose lehet elég vékony...) Szóval egymás mellé raktam ezt a két képet és eléggé megdöbbentem. Bár lehet, hogy csak számomra annyira szembeötlő a változás, mégis úgy döntöttem, hogy felrakom ide, motiváció gyanánt. És kicsit izgulok, mert még sose tettem közszemlére saját magamat, de a cél szentesíti az eszközt és remélem lesz olyan, akit sikerül ezzel rávenni a mozgásra.
Még egy utolsó gondolat: a test valóban a lélek temploma. Lásd el tápláló és egészséges ételekkel, szeretettel gondolj rá és figyelj a jelekre, amikkel üzen neked. A tested meghálálja a gondoskodást...
Jöjjön akkor a kép: