Ragtapasz, vazelin, Boogie Baby. Úgy döntöttem, mostantól átmegyek pornó blogba, hátha nagyobb lesz az olvasottság :D Garmin Gizi, cupi-zokni, csatasorba állított a gumimacik, gél, ésatöbbi, hajrá, jöhet az a 37k, az utolsó hosszú a Budapest Maraton előtt.
Kilenc óra van, lassan ébred a körút és a sarkon egy delíriumos csöves néz rám bután, nem érti mit keres egy felemás cipőfűzős női focista az utcán. Visszakettőpadlógáz, Király utca, kocogok szépen, egy harmadik emeleti erkélyből egy idős néni rikácsol ez utca túl oldalán egy babakocsival álldogáló, unott arcú srácnak. Tuti az anyósa, mert nem túl kedves. A nemtommilyen úton, már Óbudán a Duna parton a felüljárón felfele futva szembe jön egy bringás srác, hmm, nem is rossz, gondolom, aztán ő is jól megbámul, majdnem nekimegy a korlátnak. Nem azért, mert olyan szép vagyok, hanem mert az átlag ember számára a kompressziós szár értelmezhetetlen. Átfutok egy kereszteződésen, nincs lámpa, egy autó pont akkor ér oda, mikor az út közepén vagyok, gyalogos/futó/biciklista gyűlölő személygépjármű fasiszta sofőrünk tátog egy baszdmeg-et, mert fékeznie kell és valószínűleg három teljes másodperccel később éri el az uticélját miattam. Római part, ezer éve nem jártam itt, szeretem, olyan hangulatos itt a Duna-parton, eszembe is jut, hogy pár éve néhány kedves barátommal voltam itt utoljára és toltuk két pofára a hekket. Jön egy pár futó szembe, néhánnyal összemosolygunk, futnak a kilométerek, 19-nél fordulok is vissza, újra a gáton vagyok, meleg lett, de nem bánom. Szeretek futni, feloldódni benne, tudni, hogy mi a cél, menni és csak előre nézni, amíg ott nem vagyok. A gáton a bringások között kiszúrok egy handbike-ot, igen, ott jön egy konduktor ismerősöm és a férje a handbike-al, azt hiszem szokott a Suhnaj!-osokkal is versenyezni, kicsi ez a gát, vidáman köszönök nekik, kedvesen visszaköszönnek, de csak pár pillanat ez egész. A mosolygós-palacsinta arcú palacsintasütős néni nagyon kedves mikor kérek tőle egy pohár vizet, mosolyogva adja és szól, hogy lassan igyam, mert ki vagyok melegedve. Biztos többszörös nagymama, sok unokával. A palacsintázónál ücsörgő 30 kilós emós fiatalok nem értik, hogy miért fut valaki. Hopp, egy plüssbigyó a földön, biztos az a babakocsis pár hagyta el, kérdezem tőlük futtában, hogy a kék csipeszes beazonosíthatatlan lényt nem ők hagyták -e el, nézi, de, igen, köszöni. Mától biztos azt fogják gondolni, hogy minden futó jó arc. 31 k-nál épp azon gondolkozok, hogy már biztos nagyon rondán futok, jobb lábam csúnyán kicsapom oldalra, ha fáradok nem tudok erre már odafigyelni. Jön szembe Kedves Szakállas Bringás Bácsi, bringás cuccban, keskeny az út, lassít, jó fej és megvár és azt mondja: "Nagyon kiviszed oldalra a jobb lábad!" "Köszönöm, tudom." hangzik el a válasz, és vigyorgok, hogy a bácsi tuti gondolat olvasó. Bírom, amikor segítenek, el is kezdek jobban figyelni, koncentrálok a jobb lábamra, hogy szépen körbe menjen, mintha egy bicaj pedálját tekerném. Úgy döntök, a Szigeten futom le a végét, hogy tudjak normálisan nyújtani, Gizi már csippan is, a 37k a budai oldalon, kicsivel az uszi előtt ér. Gizit megállítom, de nem állok meg, sétálok tovább az úton, közben vigyorgok, mint a vadalma, jól esett és nem haltam meg. Egy pillanatra megállok, (az úton, a padkától kb. másfél méterre, tehát inkább az út közepe fele) hogy feljebb húzzam a kompri száram, mikor Miss Öntudat, a Sziget Legtehetégesebb Futónője felháborodottan rám kiabál, hogy "Soha jobb helyen ne állj meg!" Tudom, tönkre tettem az edzését, mert egyet oldalra kellett lépnie miattam, és mivel a pasija mellett futott, megzavartam köreit, igen, teljesen jogosan osztott ki.
(...)
A kávézóban mellettem ül Frau Scheiße. Negyven körüli, kövér, német nő, van vagy száz kiló. Minden második szava az, hogy scheiße...
(...)
(Olyan könnyen ítélkezünk. És sokszor észre sem vesszük. Én sem. Szeretnék úgy élni, hogy azt mondhassam, engem mindig a jó szándék vezérel. Ez persze nem mindig sikerül. Szavak, leírva. Szeretem is őket, meg nem is. Hiányzik belőlük az élő szavak lendülete és sokszínűsége. Olvass okosan!:)