Régen írtam, sőt, idén még nem is, pedig lenne miről, de időm, na az nincs. Brazíliából hazatérve pofán csapott a vad magyar valóság, vagyis hogy több millió embertársamhoz hasonlóan nekem is napi 8 órát kell melóznom. Az ottani 4 napos, 5 órás munkahéttel azért valljuk be, el voltam kényeztetve, meg úgy általában a konduktori éveimet ritkán töltöttem napi 8 óra melóval és milyen jól tettem, amíg megtehettem. Szóval évek óta először szembesülök az időhiány problémájával; a kilométernáciskodás eleve elég időigényes hobbi, de a 70.3 felkészülés jegyében most még a heti 4-5 futáshoz hozzá csaptam heti 2 úszást meg 2 bringát is. Amúgy tök jó, mert utálok ebben a hülye hidegben futni, így legalább ez edzések egy részét fedett, meleg helyen letudom.

Ma viszont Yours Truly nap volt. Szerettem volna menni Dunakeszire a DK-sokkal, meg Vandával is megdumáltunk, hogy végre futunk megint együtt, mert együtt futni jó, de sajnos lesújtott a munkásököl-vasököl. De eldöntöttem, hogy ettől függetlenül én is lefutom a magamét, csak egyedül. Amúgy sem futottam a maraton óta igazi hosszút, tehát igazán rám fért már egy harmincas karika, annál is inkább, hogy a Balcsi kerülésre is készülni kell. És végre kipróbáltam az új szopós-hátizsákot, amit a Jézuska hozott. (Mit hozott a Jézuska? Szopós hátizsákot! Gyönyörű:) A szopós malac jobban hangzik, de mindegy. A szopós hátizsák egy decathlonos camelback, nagyon tetszik, bevált, ellentétben a kulacs övvel, ami a legidegesítőbb futó cuccok egyike, mert futás közben sunyin egyre feljebb kúszik és a végén már szinte a nyakadból veszed ki a kulacsot, borzalmas, csak mazochistáknak ajánlom.)

Szóval elindultam 2 db rafaellóval, és egy liter l-karnitines lötyivel a Római  part felé. Tök jól esett, viszont sajnos a gyomorbajom megint előjött, nem tudtam még megfejteni, mitől lehet ez, de ahogy olvasgatom, a hosszútáv illetve ultrafutók nagy százaléka folyamatosan küzd a gyomormanóval. Ismét megbizonyosodtam arról is, hogy új cipőt kell vennem, kínomban már a Pegában futottam, pedig azt sose szerettem, de az összes többi kedves cipellőmet szétfutottam tavaly (2012k az 2012k.)

Szeretek a Rómain futni, ott mindig jönnek a világmegváltó gondoltok. Most is azt vettem észre, hogy tök sötét van és jeges az út, annyira, hogy csak sétálni lehet, szóval visszafordultam, mert lelki szemeim előtt megjelent a magányos futókra vadászó rézfaszúbagoly, na, attól meg félek, tehát hátra arc. Kellemes tempóban kocogtam vissza, a vége 30,2 kilométer lett 6:36-os ezrekkel és 148-as avg HR-el. Nem egy világverő tempó, de jól esett. Ennek egyébként is az volt a lényege, hogy a futás csak a tied. Ez a mai harmincas kicsit gyomorbajos, kicsit sötét, kicsit jeges, kicsit lassú, de az enyém. Mine truly.