Bevallom, kissé neheztelek Rád, mert még most, az utolsó együtt töltött hetünkön is itt szívatsz még a kocsival. Eleve elég gáz, hogy egy héttel a haza utam előtt még itt a nyakamon az autóm, hiába van 3 helyen is meghirdetve, megvenni a kutya sem akarja. Legalábbis nem egyben. Ilyet írtak legutóbb, hogy megvenné ő, de csak az alufelnit. A másik meg csak a műanyag spoilert akarta az oldaláról. Vicces népek laknak téged, meg kell hagyni! De a katarzis ma teljesült ki: végre találtam egy autókereskedőt, aki megvenné. Úgy voltam vele, hogy ha magánszemélynek úgysem tudom eladni, akkor vegye meg ő, még ha rosszabbul is járok. Szóval megbeszéltem a pasival, hogy megyek 11-re, útközben még egy másik érdeklődőnek is megmutattam a kocsit, elindultam gond nélkül, aztán egyszer csak az autó megáll. Egy kanyarban a sáv közepén. A lendület még vitt annyira, hogy kikormányozzam az út szélére (leállósáv persze nem volt), de így is, a lehető legszarabb helyen álltam. Ráadtam a gyújtást, de se kép, se hang. Amíg kiraktam a háromszöget azon imádkoztam, hogy ne üssön el senki. Szakadó eső, autó az út szélén felnyitott motorháztetővel, és mi a reakció?! Dudáljuk le ezt a szerencsétlent az útról, mert mit képzel magáról, hogy pont itt rohad le?!

Szóval hívtam a kereskedő pasit, akit amúgy nem ismerek személyesen, hogy van egy kis baj, nem hiszem, hogy eljutok oda, mert itt dekkolok az út szélén és nincs delej. Kérdeztem tőle, van e valami ötlete, mit csináljak, mert nekem nem igazán volt. Az a poén, hogy a csávó kihívta nekem a vontató autót és elvitette a kocsit a szerelőhöz. Tudom, hogy ezek után, ha meg is veszi, akkor valami pofátlanul alacsony árat fog ajánlani, viszont jófejség volt tőle, hogy úgy segített, hogy nem is ismerjük egymást. Én amúgy csak röhögtem. Álltam a szakadó esőben az út szélén, abban a reményben, hogy ha kint állok a kocsi előtt, akkor nem rongyol bele senki hátulról, sőt, esetleg valaki megsajnál és segít. Aztán egyszer csak jött egy rendőrautó, na, mondom, biztos megbüntetnek, hogy a tilosban parkolok:) Négy fiatal rendőrbácsi, egyik szebb volt mint a másik, de komolyan, nem tudom honnan szalajtották őket, de legalább ebben is van valami jó, gondoltam. Kérdi az egyik, hogy tudom e, hogy elég rossz helyen van az autó. Mondom neki, nem, tényleg? Erre elröhögte magát és mondta, hogy akkor ő most lezárja a sávot és guruljak lejjebb a kanyarból egy forgalom elől elzárt részre. Szóval tök jó fejek voltak. De azért kedves Brazília, kérve kérlek, ne szívass már tovább. Hagy adjam el az autót és távozzak békében...

Írnék a futásról is. Bár két egymást követő hétvégén elutaztam és a leghosszabb futásom 15k volt az elmúlt két hétben, de most, hogy újra itt vagyok és futhatnék, rám küldted ezt az undorító szakadó nyálkás esőt. Tegnap rászántam magam, hogy ebben az undormány, párás szakadó esőben fussak egy rövidet (8k), de csak azért, mert három napja nem voltam, kimaradnak a vasárnapi hosszúk és ugye maratoni edzésterv, miegymás, futni kell(ene), de ma egyszerűen képtelen voltam rávenni magam, hogy megint széjjel ázzak. Tudom, szar vagyok, meg nincs rossz idő, csak hisztis futó, de akkor sem. Arról nem is beszélve, hogy ilyen fos időben kb 5 napig száradnak a ruhák.

Egyéb iránt pulzus ügyben már egész jó vagyok, mert a 150 alatti pulzussal abszolvált 6:30-as ezrek már alapvetőnek számítanak, sőt, a múlt héten toltam ilyeneket: 13k avg:6:12 avg HR:142 és 14k avg:6:25 avg HR:138. Most nem azért, de tuti, hogy van, akinek kapálás közben magasabb a pulzusa, szóval büszke vagyok! Július eleje óta látványosan lejjebb ment a pulzusom, és ezzel együtt gyorsultam is. Jó lesz ez. Csak álljon el ez a hülye eső. De holnap akkor is megyek futni, ha cigány gyerekek potyognak az égből. (Ajjaj, ez vajon már cigányozásnak számít? Nehogy kimoderáljon a blogmotor..:)

Aztán meg mához egy hétre már nem leszek itt! Ennek örömére el is daloltam az Utcára nyílik a kocsma ajtó nevű világslágert. Hallgassátok szeretettel, megéri. Mivel a csúcson kell abbahagyni, ezzel búcsúzom.