Kissé szét vagyok szórva, a szokásosnál is jobban, például még egy összefüggő címet sem sikerült összehozni.
Vagy mégis? És még rímel is?!
Tudom, hogy ez a szétcsúszás azért van, mert tegnap szinte mindenem összepakoltam két bőröndbe, amit egy kedves itt élő barátnőm visz haza nekem pénteken, szóval leszedtem az érmeket, rajtszámokat, hűtőmágneseket, bepakoltam a könyveket és a nyári ruhákat, vagyis szinte minden ruhámat, szóval most több futócucc van a szekrényemben, mint normál ruha. (Mindezt azért kellett, mert bár idefele 2x23 kilóval jöhettem, visszafele meg csak egyet vihetek, köszönöm neked KLM, végül is ez tök logikus, nem?)
Szóval így lesz a tuti, hogy a fél életem nélkülem,
hazaköltözik pénteken.
(Ez is rímel. Ez is tök véletlen. De tényleg.)
Nekem a költözés mindig érzelmi viharokat okoz, annak ellenére, hogy annyit költöztem már eddig, mint egy cirkuszos és egy sátras cigány együttvéve, de mégis...
Na, de most még nem picsogok, inkább írok kicsi PK ápdét, mert arról már jó rég esett szó, mondjuk nem is igazán volt mit írni róla, na de most!!!
Klasszikus értelemben vett PB-t (vagyis amikor nem a Törős Övvel, hanem Garmin Gizivel versenyzek) április óra nem futottam, de PK-PB-ből a héten volt kettő is, úgy néz ki, kezd belém szeretni Hadd bácsi, vagy mi. A PK-hoz valóban idő és türelem kell, de ha egyszer beindul a biznic, akkor öröm és bódottá!
Én az első PK edzést május 6-án futottam: 18k, avg HR: 150, avg: 7:43. Azaz majdnem 8 perces ezrek. Acélos! Aztán köbö egész májusban ez volt a tempó, a pulzus meg néha még magasabb, főleg hosszúknál, elegem is lett párszor, volt is hiszti bőven. Aztán júniusban jöttek szép lassan a 7 perc alatti ezrek, 152-155 körüli pulzussal, kevesebb hisztivel. Aztán itt is vagyunk, július. A múlt héten szinte minden rövid (9-10-12k) futásom 150 alatti pulzussal, és 7 perc alatti tempóval sikerült! És erre a PK időszámítás óta nem volt példa, pl. kedden 9k 6:33 146-os átlag pulzussal. Nem tudom, futóviszonylatban ez mennyire számít alacsonynak, de magamhoz képest ez hiperszuper, de hát amúgy sem másokhoz, hanem magamhoz kell mérni magam nem? De! A hosszabb futások furán mentek, mert az volt, hogy az elején kb.10-12k-ig szép alacsony volt, aztán ugyan olyan tempó mellett elkezdett emelkedni és lassítani kellett. És akkor végre vissza a jelenbe.
Ma 30 kilométert futottam. És megint szerelmes voltam közben, mert elkapott a flow (vagy én kaptam el?) és olyankor minden tökéletes, pont mint amikor szerelmes vagy és viszont szeretnek. Csak ehhez tudom hasonlítani ezt az érzést. Ezen kívül tiszta, napos idő, 23 fok, dudáló kamionosok, üvöltöző motorosok, szóval a szokásos. (Mondjuk A Tökéletes Futásomba kissé belerondított az, hogy 16k-nál rám jött a mehetnék, köszönöm Istenem, hogy pont az utamba építetted azt a benzinkutat!:) A lényeg: 30k 6:52-es ezrekkel és 147-es átlag pulzussal.
Vagyis két hónap alatt egy percet gyorsultam és sokkal lassabban ver a kicsiszívem, ráadásul ilyen hosszú távon is. Hát szerintem ez tök király! Most nézem, hogy ezzel a maival héten 70 kilométert toltam le. Ez nagyon sok, meg is ijedtem kicsit...:)
Kedves Mindenki, aki PK-zik és nehezen viseli, vagy még nem PK-zik, mert nem tudja érdemes e! Kitartás, és igen, érdemes!!! Nekem is 2 hónapba telt (jó, mondjuk 2 évnek tűnt), hogy végre lássam az eredményt. Arról nem is beszélve, hogy ezt a mai viszonylag hosszú távot is tök szépen, egyenletes tempóban futottam, nem volt holtpont és egyáltalán nem borultam meg se közben, sem utána.
Fél liter víz, fél liter izó, némi placebo-cukor, két láb, egy szív. Ennyi kell a boldogsághoz!
(Szeretnék színes-szagos grafikonokat csinálni a péká eredményekből, tegnap el is kezdtem, de tök hülye vagyok hozzá. Valaki tud ebben segíteni?)
