A múlt heti félmaraton után laza hetet terveztem, aztán most nézem, hogy sikerült egy 61,7 kát összefutni a héten, ami nem csak idei rekord, hanem második legtöbb evör (2011 novemberében volt egy 65,5-ös hét, hát nooormális?!), legalábbis azóta mióta az edzésonline-on írogatom az edzéseket, vagyis evör.
Ma ugye piros betűs vasárnap van, vagyis a Szent-hosszú napja, ezért fel is ajánlottam 25 kilométert a futókarmának. Jól sikerült, sőt, beszt evör: 6:55-ös ezrek és 155-ös átlag pulzus, ilyen "gyorsan", ilyen alacsony pulzussal ilyen távot még nevör sikerült abszolválni, szóval kedves, szerelmetes Hadd bácsim, büszke lehetsz rám!
Ígérem, nem írom le nevör-evör mór, hogy nevör-evör.
És végre kipróbáltam hosszú távon Boogie-babyt (black, lime, electric-boogie) (amúgy az normális, hogy minden futócipőmnek és az órámnak is van neve?!). Azon kívül, hogy gyönyörű szép, hiper-szuper kényelmes és pihe könnyű is, ugyanakkor megfelelően tartja a pronáló lábamat, szóval ő lesz a maratoni befutó, az tuti. Apropó, Asics, tudtátok, hogy az Asics a latin "anima sana in corpore sano", vagyis "ép testben, ép lélek" rövidítése? Na. Ennyi reklám után akár szponzorálhatnának is...
Szóval ez a mai hosszú felvetett egy újabb idegesítő és fájdalmas problémát, amire egyelőre nem találom a megoldást. A pulzusmérő pánt (puha Garmin) szana-szét töri a mellkasomat. Ez a probléma nem új keletű, mióta PK-zok, ez a fennforgás. Körbe tekerni magam leukoplaszttal, igen, rövid távon ez a megoldás, bár korántsem ideális, és mikor szedem le, hálát adok, hogy nem szőrős a mellkasom, mert szőr nélkül is elég kellemetlen a procedúra. Ma viszont a ragtapaszt kb 5k után leizzadtam, vagyis nem ragadt vissza, másik meg nem volt nálam, de vajon tényleg az az egyetlen opció, hogy raklapnyi ragtapasszal futok? Szóval így néz ki most (18 éven aluliknak nem javaslom, nagyon ronda...)
Igen, zuhanyzásnál visítottam is, mint egy szopós malac és fürdőskurva együttvéve. Kenegetem aloés csoda krémmel, csíp mit az állat, szidok is mindenkit rendületlenül. Nem tudom, mit csináljak a leukoplast-test-tekercselésen kívül, ha van ötlet, akkor segítsetek... (A "fuss kütyü nélkül"-től kíméljetek meg:))
Aztán itt van egy másik idegesítő futónyavalya, a liluló és alattomosan, szép lassan lepotyogó lábkörmök kérdése. Megoldás: egy, másfél számmal nagyobb futócipő és a szent fűzés:
A vízhólyagok nálam eléggé random, kiszámíthatatlan módon jelentkeznek, mostanában elég hülye helyen, a lábujjaim alján, ezek engem annyira nem zavarnak, nem is túl fájdalmasak, csak rondák, szóval max. esztétikai problémát jelentenek.
Szeretettel várom a kommentekben a ti idegesítő futónyavalyáitokat és orvoslásukat, hogy ne érezzem magam magányosan visító fürdőskurvának!
Písz end láv!
