Március 15-ét azért szeretem, mert a tavasz illata már benne van a levegőben. Süt a nap, és igazi tavaszi fényeket varázsol a kopott házak falára, minden mosolyog. Kitűzöm a kokárdát, a szívem együtt dobban a magyar tavasszal ahogy kilépek az utcára és belélegzem ezt a gyönyörű, arany fényt. A nap sugarai simogatnak, becsukom a szemem és azt érzem, hogy legszívesebben átölelném az egész világot.
A tavaszi szél a Nemzeti Dalt dúdolja és elhozza a Márciusi Ifjak szellemét; a tüzet a szemükből, a hazaszeretetet a szívükből, az őszinte tenni akarást, bátorságot és hitet a lelkükből. Hitet, hogy egy nap mindenki megérti azt, hogy ha nincs hazánk és nincs nemzetünk, akkor semmik nem vagyunk. Hitet, hogy egy nap mindenki szívében felébred a hazaszeretet, és, hogy édesapámat idézzem, az "egészséges nacionalizmus".
Adja az Isten...
Ismerős Arcok: Szakadjon szét!
https://www.youtube.com/watch?v=t0ccFnWv4Cs
(Elcserélni a márciusi magyar napfényt a tenger zúgására? A tavaszi szél dallamát az anyagi biztonságra? Milyen hülye ötlet... Semmi másra nem vágyok most, csak arra, hogy reggel kinyitom az ablakot és a fülledt meleg helyett beárad a március tizenötödike. Szeretnék Otthon lenni. És ott is maradni. Örökre...)
