Az történt, hogy tegnap az Angyalkám a fülembe súgta, hogy megpróbálkozhatnék újra a futással. Hallgattam rá, mert Ő sose téved. Ennek eredményeképp tegnap kb. 8 hét után futottam 2.26 kirit. 16 perc 21 másodpercig tartott és komolyan mondom, hogy csoda volt! Úgy örültem ennek a 2 kilométernek, mint majom a farkának, pedig ugye "mi ez a maratonhoz, vagy egy a 1:54-es félmáriához képest?" Kérdezhetném, de nem teszem. Inkább boldog vagyok, mert, bár éreztem a csípőm, le tudtam ennyit futni, mielőtt azt éreztem volna, hogy meg kell állni. Kicsit tartottam attól is, hogy ma majd fájni fog, de nem! Éljen!!! :) Szóval mostantól hivatalosan is megkezdem az újrakezdést.

Ja és végre, végre, végre-valahára kipróbáltam Jézuska ajándékát, Garmin Gizit, akit a képen is láthattok, és Mega Pegát (27-es Pega, nagyon óccsóé vettem még otthon, életem első Nike-ja, bár nem futottam sokat, de nagyon kényelmes.)

Szóval itt a tervem:

Két naponta fogok 2,5 kirit futni, ötször ismételve a távot, vagyis 10 nap: 12,5 kiri.

Ha bírom, emelem a távolságot heti 500 méterrel, és így futok ugyanúgy, két naponta, ötször ismételve a távot, addig, amíg nem érem el az 5 kirit.

Ha eljutok 5 kilométerig fájdalom nélkül, akkor elkezdek gondolkodni a továbbiakon (tempó, Nike Félmaraton, Budapest maraton).

Meg persze e közben csízek is, de ahhoz ugye idő kell.

Mit gondoltok? Szerintetek ez így jó lesz?