Ennyit futottam tegnap előtt. Aztán rájöttem, hogy ez még nem megy. Ez a rehab tovább fog tartani, mint gondoltam:( Eltelt 8 hét, pihentem, nem terheltem, már nem is fájt, szóval gondoltam, megpróbálom, mert már nagyon hiányzik a mozgás. Mióta az eszemet tudom, sportolok, és most, hogy visszaértem a nyaralásból a normál kerékvágásba, ma kezdem a melót is, kb. ezerszeresen tört rám az érzés, hogy újra fussak. Mert ha nincs futás, akkor mi fog nekem segíteni a "túlélésben"? Már abból a szempontból, hogy itt vagyok megint a világ másik felén, egyedül, meló, vissza a mókuskerékbe, stb. Tavaly is nagyon sokat segített nekem a futás, hogy kibírjam egy évig itt, szóval most eléggé el vagyok keseredve, hogy még ki tudja mennyit kell várnom az újrakezdéssel... Ha egyáltalán... (Fúj, de negatív vagyok, ezt nem szabad!!!) Bár hál' Istennek most "csak" augusztusig kell kihúznom, ami csak 6 lapozás szemben a tavalyi 12-vel, de akkor is...

Egyébként amikor most megpróbáltam futni, már nem az a nagyon éles, sántítós fájdalom volt, hanem inkább egy kicsit fájdalmas-kellemetlen érzés, hogy "valami még ott nincs rendben." Arra épp elég volt, hogy megtudjam, még nem futhatok. Most szomorú vagyok és el vagyok keseredve. Olyan kilátástalannak tűnik, hogy csak várok, várok, hogy majd egyszer újra kezdhetem :( Ráadásul még arra sem sikerült rájönnöm, hogy mire akar tanítani az Élet azzal, hogy elveszi tőlem az egyetlen olyan dolgot, ami igazán segít nekem megküzdeni a külföldi lét nehézségeivel.

Addig is, jobb híján, bicajozni fogok, mert attól legalább nem fáj és még el is lehet benne fáradni. 

Hát ez van :'-(