Az Univerzum minden nap küld fájdalomcsillapítót. Az családom és az igaz barátok, akik minden nap bebizonyítják, hogy a szeretet nem ismer határokat. Egy új 24:43-as PB ("personal best"), amivel áttörtem egy 25 perces álomhatárt. Egy csapat delfin. Napsütés. Tavasz. 6 nap múlva Maraton. Úgy érzem, fizikailag felkészültem.  Az elkövetkező hat nap az intenzív lelki felkészülésé. Úgy érzem, ez a fájdalom megtisztít. Arra ösztönöz, hogy magamba nézzek a nélkül, hogy magamba fordulnék. Ráébreszt arra, ami igazán fontos. Feledteti velem azt, amivel nem érdemes foglalkozni.

Szeretném megköszönni Nektek, akik egy kedves szóval, üzenettel, gondolattal és sok szeretettel mellettem vagytok. Nagyon sokat segítetek így messziről is. Csoda ez, nem más.

Véletlenek nincsenek. Hiszem, hogy minden okkal történik ebben az életben. Hiszem, hogy minden fájdalmas élménnyel több leszek, hiszen így tanítanak az égi tanítómestereim. Menni kell tovább. Az én esetemben futni:) Előre. Mindig. De nem valami elől, hanem valamiért...