Ezért a legnagyobb kihívás nem az lesz, hogy futni kell. Sokat. Meg hogy fájni fog itt. Meg ott is. Hanem az, hogy át kell gondolnom és meg kell szerveznem a napjaimat=le kell nyugodnom és rendet kell tennem a fejemben. És engedelmeskednem kell egy kinyomtatott A/4-es papírnak (aka edzésterv)!
Összességében véve egy maratoni személyiségfejlesztő és önismereti tréningnek nézek elébe. Hiszem, hogy véletlenek nincsenek. Nyilván itt az ideje, hogy egy kis rendszert vigyek az életembe. Nyilván itt az ideje, hogy végre megtanuljam és elfogadjam, hogy nem mindig nekem van igazam. Ha a Jóisten egy maratonra való kemény felkészüléssel szeretne engem mindezekre és még sok-sok másra megtanítani, állok elébe. És most, hogy ezeket leírtam választ kaptam elég sok "miért?"-re. Mert leírni, illetve kiírni magamból jó és sokat segít. Főleg, hogy itt vagyok a világ másik felén, távol a családomtól és a barátaimtól, szóval blogterápia futással a becsavarodás ellen... :)
És végül: Lance bácsinak megint igaza van: "Knowledge is power, community is strength and positive attitude is everything" - Lance Armstrong
