Méghozzá nagyon. A belsőcombom a combcsont körül, amit kisugárzik a csípőm felé, olyan érzés, mintha minden görcsben lenne ott. A félmaraton előtt 4 nappal kezdődött, megfájdult tök hirtelen, a verseny után bicegtem is, elég tisztességesen. A héten pihentem. De tényleg. Nem futottam, csak úsztam, ami kimondottan jól esett neki. Szépen múlt is fájdalom, én meg tökre örültem, már tervezgettem, hogy akkor jövő héten egy laza 8-as... Tegnap már tényleg jól voltam, szinte egyáltalán nem fájt, el is mentem edzésre, persze csak lájtosan úszkálni meg picit labdázni. Aztán egyszer csak teljesen hirtelen elkezdett megint fájni. De olyan nagyon, hogy alig bírtam kimászni a medencéből és ketten "vittek" el az öltözőig, mert nem tudtam járni. A kocsim és az uszoda közti 100 métert új PB-t felállítva 5 perc alatt tettem meg. Érdekes volt hazavezetni, mert alig bírtam kinyomni a kuplungot. Most már másnap van, reggel 9, és szinte semennyire nem tudok terhelni rá, nagyon fáj:(...
Nem emlékszem, mikor sírtam utoljára fizikai fájdalom miatt, de tegnap este, amíg a kocsi fele sántultam, potyogtak a könnyeim. Egy "kicsit" meg vagyok ijedve. Nem értem, mitől lett megint ilyen szar, mikor már tök jól volt.
Nektek volt már ilyen? Mondjatok valami okosat... A sportkórházba lehet beutaló nélkül menni? Help!
Fájdalommentes hétvégét mindenkinek!
Acaí, az univerzális superfood :D
