Danny Dreyer Chi futás című könyve rám kacsintott a könyvesboltban, véletlenek pedig ugye nincsenek, szóval azzal a lendülettel meg is vettem még decemberben. A borító szerint a chi futás forradalmi módszer az erőlködés- és sérülésmentes futáshoz, nekem meg pont erre van szükségem. Azt mindig is sejtettem, hogy futás-szépség versenyt sem nyernék, de igazándiból a Törés előtt nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy javítsak a technikámon, mert ugye én úgy sem sérülök le, ha le tudtam így futni a maratont, akkor nem lehet nagyon gáz, stb, stb... Utólag persze már tudom, hogy a Törésben bizonyára nagy szerepe volt a helytelen technikának, úgyhogy úgy döntöttem, ideje változtatni és megtanulni rendesen futni.
Problémák:
-Úgy futok, mint egy csaj. Vagyis nem középen hozom előre a lábaimat, hanem oldalt, szóval mintha X lábakkal futnék. Érdekes, mert amúgy nincs X lábam, bár egy kicsit pronálok, de a problémát a pronáló lábra való cipő sem oldotta meg. Egyszerűen idétlen ahogy futok, pont mint egy idióta, aki életlében nem futott még 500 métert sem. Ezen esztétikai okból is szeretnék változtatni, mert tök bénán nézek ki a futós fotókon :(
-Overstride, azaz túl hosszúkat lépek, vagyis a súlypontomnál előrébb fogok talajt. A lábnak ugyanis elvileg a test súlypontja alatt, vagyis a medence alatt kell földet érnie.
-Heel strike, vagyis sarokra érkezés, ez a hosszúlépés (roséból kérem!) egyenes következménye.
-A csípőm nincs nyújtva és nem vízszintes, vagyis túlságosan előre dőlök, plusz még a fenekem is kitolom.
Szóval a karmozgáson kívül kb. mindent rosszul csinálok, persze nem kizárt, hogy egy külső szemlélő abba is bele tudna kötni, szóval maradjunk annyiban, hogy ezeket a hibákat fedeztem eddig fel...
A chi futás módszere többek között ezekre is megoldást nyújt.
Mi a módszer lényege?
A chi futás szemlélete arra tanít, hogy befele figyeljünk és összpontosítsunk. Ez a szemlélet az elménk és testünk közötti tiszta kommunikáció fenntartásán alapul. A módszer holisztikus, vagyis minden összefügg benne mindennel, a cél maga a folyamat, vagyis az, hogy a chi (a minden dolgot éltető energia, erő) szabadon, folyamatosan, akadály nélkül áramolhasson. Fuss lazán, erőlködés nélkül, egységben saját magaddal.
A módszer 10 fókuszra épül, ezek a következők:
1. megfelelő testtartás, vagyis a "vattába csomagolt acéltű"
2. dőlés
3. sarokemelés
4. homokgödör (cél a "kráteres" lábnyomok tisztává alakítása)
5. medenceforgatás (medence vízszintezéssel)
6. láblendítés hátra
7. karlengetés
8. térdhajlítás
9. ritmus (rövid lábúaknak 85-90 spm-et (step per minute), vagyis lépésszám/percet javasol. Én 78-ról indultam, szóval valóban túl nagyokat léptem, most 82-83 között vagyok, de azt hiszem, egy 85 körülivel már elégedett leszek. Tök egyszerű meghatározni, egy percig számold, hogy hányszor lépsz az egyik, mondjuk a bal, lábadra. Érdemes többször ismételni a pontosság kedvéért. Nekem amúgy Garmin Gizi megmondja, de utána számoltam, és stimmelt.)
10. lépéshossz
A módszer ezeket a szempontokat kapcsolja össze a "szellemi" háttérrel. A chi futás elsajátításához egyébként nem kell feltétlenül spirituális gurunak lenni, más kérdés, hogy én alapvetően nyitott vagyok az efféle dolgokra, ezt csak azért írom le, hogy ez ne ijesszen el senkit.
Pluszok és mínuszok
Alapvetően nagyon pozitív, hogy most már tisztában vagyok a hibáimmal, tehát tudom, hogy min kell változtatnom, ugyanakkor kicsit el is vette a kedvem az, hogy szinte mindent rosszul csinálok. Az elején beleestem abba a hibába is, hogy mindenen egyszerre akartam változtatni, és ez persze nem sikerült. Nagyon-nagyon sokat kell gyakorolni, türelemmel és egy-egy fókuszra összpontosítva.
Bár még nem sikerült teljes egészében elsajátítani a módszert, bizonyos részeit azért már sikerrel alkalmazom és ezek nagyban segítették illetve segítik az újrakezdést, mert a sérülés mentességért a Törés óta mindenre hajlandó vagyok, még arra is, hogy tudatosan fussak, váó!
Mára eljutottam odáig, hogy lerövidültek a lépéseim (78 helyett 83 spm), kevésbé dőlök előre, a medencém vízszintes(ebb). Remélem idővel az X lábas idétlen futástól is megszabadulok, bár a rövidebb lépésekkel talán ez is javult egy kicsit.
A tanulság pedig az, hogy ha fáj valami, akkor érdemes azon is elgondolkozni, hogy talán a futó technikán kell javítani, változtatni sosem késő, és sokkal jobb, mint beszopni egy huncut kis sérülést. Aki csapatban fut, kérjen tanácsot az okosabbtól, mert én már alig várom, hogy otthon el kezdje nekem is osztani valaki az észt:)
Akit bővebben érdekel a téma, mindenképp szerezze be a könyvet, illetve utube-on vannak fent angol nyelvű videók is.
