Mit (ne) tegyél a maraton előtti utolsó héten?
1. Ne bringázz 50 kilométert tiszta erőből. Főleg úgy, hogy amúgy nem szoktál ennyit bringázni.
2. Ne bringával közelítsd meg a futás helyszínét.
3. Ha mégis ezt teszed, akkor ne taknyolj el három nappal a nagy nap előtt.
4. Ha mégis megteszed, akkor ülj a tett helyszínén pár percig mozdulatlanul, bután magad elé bámulva. (Cikázó gondolataid legyenek ezek: Miért mindig én? Miért pont most? Miért jöttem bringával? Miért ilyen magas az a rohadék padka? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Engem senki sem szeret! Utálom az egészet!)
5. Ha végeztél, nyugtasd meg a körülötted összegyűlt aggódó futókat, hogy nem kaptál sokkot, csak szeretsz esés után a földön ülve meditálni.
6. Fuss PB-t a Szigeten! (24:51)
7. Miközben jegeled a feldagadt térded, ne felejtsd el, hogy senki édesanyja nem tehet semmiről!
És azok kedvéért, akik másféle tanácsokra vágynak: "Egyél előtte sok céhát!" "Az utolsó hét már legyen nagyon laza, átmozgatós, kevés futás!" "Tervezd meg, hogy fogsz frissíteni!" "Ne fuss új cipőben/zokniban/bugyiban/stb!" "Ne fusd el az elejét!"
Egyébként pedig úgy érzem, a Második nehezebb lesz, mint az Első. Most már elvárásaim vannak magammal szemben. Az Elsőnél cél a teljesítés. Legalábbis nekem az volt. Most már van idő terv. Már tudom, mikor kapcsol be a zombi üzemmód. Sejtem, hogy hol lesznek a holtpontok. Április óta belepakoltam 1300 kilométert a lábaimba. LSD-ztem. Sokat. Futottam három 30 felettit. 25 felettiket. Résztávoztam.
Felkészültem. Testben, lélekben, fejben.
Vasárnap újra az enyém leszel, Mr Maraton!
