Nyúlcipő

A Szabi fiú esete Ultra Balatonnal

2012. július 03. - szancsurrr

Figyelem, figyelem, aki rossz lesz, megverem! Na jó nem:) Tehát: a blog történetében először ért az a megtiszteltetés, hogy egy vendégszereplő írását tehetem közzé. Szabi, aka saaby, az én egyik legkedvencebb szájbe'-cimbim egy 4 fős csapat tagjaként futott az UB-n. Erről írt egy nagyon frankó kis beszámolót, olvassátok szeretettel! (Szabi, visszafogtam magam és nem irkáltam bele mindenféle viccességet, bár azért arra kíváncsi lennék, hogy a természet mely törvényének hódoltál azon a bizonyos benzinkúton?:)

Megragadnám az alkalmat, hogy itt is megemeljem a kalapom minden résztvevő előtt! Szabi és a Last Minute csapat, a DK-s csapatok, Bozót, Bitliszbáék párosa; bár nem ismerlek még benneteket személyesen, de nagyon gondoltam rátok, és akkora motivációs erőt képviseltek, hogy elért egészen Brazíliáig! És ha nem vigyáztok, akkor egy hónap múlva végre személyesen is találkozhatunk!:) Szóval maximális respect, főleg abban a dögletes melegben!

Akkor most feel the heat: saaby in da house!

 

Ultrabalaton 2012

UB1.jpg

Két hete még eszem ágában sem volt Ultrabalatont futni, aztán szép lassan valahogy befészkelte magát a fejembe hogy klassz verseny ez. Elkezdtem gyorsan csapatot keresni, mivel nagyon közeli volt a 250-es csapatnevezés limit.

Találtam egy szimpatikus 10 fős váltót, gondoltam, ez pont megfelel a számomra kellemes 21 km-es távnak, s ezzel elintézettnek találtam az ügyet.

Este jött a levél hogy sztornó, mégis megvannak nélkülem, nem tartanak igényt lovagi szolgálataimra.

Hidegzuhany. Terméskő-szürke letargia.

 Aztán, jóval később jött egy kósza gondolat: miért ne csinálhatnék én egy csapatot?!

Gyorsan fel a verseny honlapjára, még nyitva a nevezés, király! Minden általam ismert fórumon (itt is! J ) feldobtam, hogy csapattársakat keresek, s szélvész gyorsan összejöttünk négyen.

Estig vacillált egy ötödik jelentkező, gyors körtelefon, nem várunk-lemaradhatunk, lenyomjuk négyen.

Adatok, mikor születtél, Ádám mekkora pólót hord, engem hogy is hívnak, beírtam, megvan, kész.

Last Minute néven beneveztem 4 embert egy 212km-es versenyre, kevesebb mint 12 óra alatt úgy, hogy pusztán egyikőjüket (Dani) ismerem…

No, kicsit felpörgetem, mert tele a vinyó és még egy méter futásról nem esett szó!

A versenyt megelőző hétvégén találkoztam a két ismeretlen csapattaggal, leültünk egy fagyizóban és nagyjából átbeszéltük mit, s hogyan. Nyomtattam szép excelt a tervekről, mint később kiderült csak gyújtósnak, de nagyon szimpatikus, kedves figurák (megérdemlik: Ádám, Gábor), s ami a lényeg futottak már, nem is keveset!

Váltási terv megvan, motiváció megvan, gyerünk!

 Gyenesdiás-Balatonmáriafürdő, 21km

 Gyenesdiáson várom a csapatom, s közben megtudom, hogy borult az egész terv, mert Dani vonata késett. A srácok fergetegeset rögtönözve újraírták a beosztást (először tettük ezt a sok közül), Ádám kezd, Gábor váltja, Dani fut be Gyenesdiásra. Ez 66km, 6perc/km-t becsültünk átlag időnek, 20:30 körül futok!

20:39-re beért Dani, akkor már tudtam a kocsival beérkező többiektől, hogy MEKKORA gáz volt ez eddig! Rengetegen feladták, kiestek olyan nevek és csapatok, akikről csak szuperlatívuszokban beszélhetek.

Ádám hatalmasat futott az első 20 km-en(1:54!), s Gábor szintén az elvárható felett teljesített.

Átvettem a dugókát, és nekiindultam a 21 km-nek. Dolgozott az adrenalin, az akarás, tetszett a terep( kerékpárút a fák árnyékában), és nagyon elfutottam.

A tervezett 6:40-es saját tempóhoz képest fél óra alatt Keszthelyen voltam, és a frissítőállomáson mindent kívántam, csak a további futást nem, iszonyat meleg volt, de menni kellett tovább! Balatonmáriafürdő volt a megbeszélt váltás, az még 16km innen. Futottam becsületből, de nem volt jó. Éreztem, hogy ennél lehetett volna sokkal okosabban is, és nagyon haragudtam magamra! A köztes frissítőponton dacosan benyomtam vagy fél liter izót-vizet és futottam is tovább. Jött egy klassz part menti szakasz szerelmespárokkal, csobbanó Balatonnal, vadkacsákkal (imádom őket), s lassan beletörődtem, hogy ez most ilyen nehéz lesz. 23:04-re fél-hullaként beestem a váltásra, és rendkívül élveztem a Fóka (Ford Focus) ülését! Gábor fut tova, s az általa is vállaltakkal újragondoljuk az egészet…újratervezés 10-15 km-es szakaszokkal! Dani vezet, aztán nem tudom hogyan, de én.

 

Zamárdi-Siófok, 12,9km

 A fiúk szétfutották magukat, érkezik Dani, életemben nem láttam ilyen állapotban, pacsizunk, Ő mondja, örül hogy lát (megértem, ennyi futás után), s nekiiramodom. Nem tudtam egy percet sem aludni (a tízfős váltók néhány tagja csak bulizni jött és ezt megmutatta, csak őket hallottam meg a szúnyogokat), szar gyorskajával van a gyomrom kibélelve, de pár száz méter után elkezdem élvezni a futást, és ez már az enyém szőröstül-bőröstül. A részeg-betépett tizenévesek idétlen futási kísérletein röhögve, a hajnalban kutyát sétáltató bácsika értetlen pillantásán keresztül a siófoki mólónál látott csodásan felkelő Napkorongig! Futok a váltópont felé, elhagyom a vasútállomást, minden ember, aki rám néz valami értetlen arcot vág, kb. őrülteknek kijáró megrökönyödéssel. Hajnal 5 óra lehet, s futok Kelet felé.

 

Balatonfűzfő-Káptalanfüred, 11,2km

Semmi időnk pihenni, vezetek, egy benzinkúton hódolok a természet törvényeinek, megyünk tovább a következő váltáshoz, kb. robotokhoz méltó lazasággal. Nyeljük a magnéziumot mintha pez-cukor lenne, s rágunk mellé csokis kekszet. S persze vedeljük a vizet, szórom a sót a markomba és nyelem hozzá. Plebejus-izo! Jólesik.

Valahogy leváltom Danit, erre konkrétan nem emlékszem, de futok. A tervezetthez képest máshol és máskor, s amire nem számítok; szembe jön egy emelkedő!

Bazzz… Ez nem az én pályám, nem az én Világom, alföldi gyerek vagyok, a legtöbb szint amit futok az árvízvédelmi töltés 5 métere. Nagyon rossz fölfelé futni, kicsi utcákon keresem a nyilakat, s néha ha sokáig nem látok egyet, beparázok hogy eltévedtem s itt fogok keringeni a dombok közt Karácsonyig.

Itt volt először, hogy melléléptem az útnak.

Pár km -vagy száz méter?!- után ott áll az út mentén két kisleány, az egyikük 6 éves lehet, a másik talán 3. Színes krétával szép rajzok az aszfalton (nem tudtam befogadni az alakzatot), és „Hajrá!”-val búcsúztatnak. Nagyon jól esik!

Később utolér egy METRO-pólós srác, mondja, mennyi van még CSAK hátra, mindjárt frissítünk, innen is köszönöm Neki! J

Aztán jön még pár satnya, de hosszú emelkedő, és belesétálok. Utálom ezért magam, de nem megy a tűző napon. Egy kempingnél bekéredzkedem vizet inni, és jól lehűtöm magam, ezután futásnak nem nevezhető mozgással, de tolom megállás nélkül. A váltópont előtt már meglátom Barátaim, s hallatlan megnyugvással becsoszogok. 1:07:46 lett a 11,2km. Nekem egy hétnek tűnt!

 

A további két szakaszt Ádám és Gábor futotta, mi Danival meg kitaláltuk -miután újra tanultunk járni-, hogy Ádám frissítője után egyben van 6,2 km H2O mentesen, biztosan jólesne Neki egy korty víz a torkába, meg vagy egy dézsa a nyakába!

Kerestünk egy helyet Alsóörs és Csopak közt és kiálltunk egy zsugor vízzel.

Jöttek a futók, egyik elgyötörtebb, mint a másik, s hirtelen gondolattól vezérelve megnyitottam a Last Minute Exclusive frissítőpontot! J

Kapott bárki aki kért inni, fürdeni. Dani hozott még egy zsugor vizet a boltból, s összevizeztük a mezőny jó részét.

 Aztán fel Tihanyig, izgalom mikor jön Gábor. Nagyon nehéz lehetett Neki, még kocsival is fárasztott! Pár méterrel a vége előtt vártuk, s együtt, kézen fogva befutottunk a CÉL-ba!

93297.jpg

 

Fotók, érmek, pacsik. Egy langyos sör. Jó lenne maradni… Nem lehet, még haza kell jutni (jövőre +1Nap maradok!).

Ádám, Gábor Nyugatnak (Gábor a kedvesével, Cilivel, aki nagyon sokat segített, innen is köszönjük!), mi Danival Keletnek.

 Sokat olvastam mások tollából erről a versenyről, de arra az élményzuhatagra nem készültem, ami ez alatt a 22,5 óra alatt ért! Futni szeretek, s néha élvezem, ha jól meggyötröm magam, de ez így nagyon más, s nekem sokkal-sokkal több volt! Amikor magadban rég feladnád, s egy térd rogyasztással már aludnál is a bozótban az aszfaltcsík mentén… De összeszorított szájjal lépsz megint egyet, megint egyet,…mert valahol, valamelyik kanyar után, talán már csak pár kilométerre ott vár a CSAPATOD! Most is megkönnyezem…

 Nagyon fáradt és nagyon büszke vagyok.

93291.jpg

Dani, Gábor, Szabi, Ádám (balról jobbra)

A bejegyzés trackback címe:

http://rabbitshoe.blog.hu/api/trackback/id/tr164626301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.03. 18:00:14

Nagyon jó eredmény ilyen melegben, 4 fős csapatnak! Gratulálok!

2012.07.03. 20:36:45

@BGy: Köszönjük! Nektek is gratulációm!

@pannonfunk: Az nem. De a Dani igen! :)

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2012.07.03. 21:11:32

@saaby.: Nyomozok, hogy ki lehet a munkahelyi irodatársam fia, aki szintén négyfős csapatban nyomta, de akkor valószínűleg ő?

2012.07.03. 21:25:04

@pannonfunk: Nem tudom. Kevesen voltunk négyesben, ha a vezetéknév stimmel szerintem bátran fogadhatsz is rá. :)

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.07.04. 07:17:16

szép volt saaby, jól összetettétek, gratulálok! :)

Cs.Csilla 2012.07.04. 10:06:28

Hatalmas GRATULA Nektek is! Nem semmi a teljesítményetek, és persze Mindenkié, aki ott, akkor, azon a hétvégén bármennyit szaladt!
Mit szaladt, grilleződött.....

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.07.05. 20:18:38

Gratulálok nektek, jól mentetek! És a beszámoló is jó lett!