Ultrabalaton 2012

Két hete még eszem ágában sem volt Ultrabalatont futni, aztán szép lassan valahogy befészkelte magát a fejembe hogy klassz verseny ez. Elkezdtem gyorsan csapatot keresni, mivel nagyon közeli volt a 250-es csapatnevezés limit.

Találtam egy szimpatikus 10 fős váltót, gondoltam, ez pont megfelel a számomra kellemes 21 km-es távnak, s ezzel elintézettnek találtam az ügyet.

Este jött a levél hogy sztornó, mégis megvannak nélkülem, nem tartanak igényt lovagi szolgálataimra.

Hidegzuhany. Terméskő-szürke letargia.

 Aztán, jóval később jött egy kósza gondolat: miért ne csinálhatnék én egy csapatot?!

Gyorsan fel a verseny honlapjára, még nyitva a nevezés, király! Minden általam ismert fórumon (itt is! J ) feldobtam, hogy csapattársakat keresek, s szélvész gyorsan összejöttünk négyen.

Estig vacillált egy ötödik jelentkező, gyors körtelefon, nem várunk-lemaradhatunk, lenyomjuk négyen.

Adatok, mikor születtél, Ádám mekkora pólót hord, engem hogy is hívnak, beírtam, megvan, kész.

Last Minute néven beneveztem 4 embert egy 212km-es versenyre, kevesebb mint 12 óra alatt úgy, hogy pusztán egyikőjüket (Dani) ismerem…

No, kicsit felpörgetem, mert tele a vinyó és még egy méter futásról nem esett szó!

A versenyt megelőző hétvégén találkoztam a két ismeretlen csapattaggal, leültünk egy fagyizóban és nagyjából átbeszéltük mit, s hogyan. Nyomtattam szép excelt a tervekről, mint később kiderült csak gyújtósnak, de nagyon szimpatikus, kedves figurák (megérdemlik: Ádám, Gábor), s ami a lényeg futottak már, nem is keveset!

Váltási terv megvan, motiváció megvan, gyerünk!

 Gyenesdiás-Balatonmáriafürdő, 21km

 Gyenesdiáson várom a csapatom, s közben megtudom, hogy borult az egész terv, mert Dani vonata késett. A srácok fergetegeset rögtönözve újraírták a beosztást (először tettük ezt a sok közül), Ádám kezd, Gábor váltja, Dani fut be Gyenesdiásra. Ez 66km, 6perc/km-t becsültünk átlag időnek, 20:30 körül futok!

20:39-re beért Dani, akkor már tudtam a kocsival beérkező többiektől, hogy MEKKORA gáz volt ez eddig! Rengetegen feladták, kiestek olyan nevek és csapatok, akikről csak szuperlatívuszokban beszélhetek.

Ádám hatalmasat futott az első 20 km-en(1:54!), s Gábor szintén az elvárható felett teljesített.

Átvettem a dugókát, és nekiindultam a 21 km-nek. Dolgozott az adrenalin, az akarás, tetszett a terep( kerékpárút a fák árnyékában), és nagyon elfutottam.

A tervezett 6:40-es saját tempóhoz képest fél óra alatt Keszthelyen voltam, és a frissítőállomáson mindent kívántam, csak a további futást nem, iszonyat meleg volt, de menni kellett tovább! Balatonmáriafürdő volt a megbeszélt váltás, az még 16km innen. Futottam becsületből, de nem volt jó. Éreztem, hogy ennél lehetett volna sokkal okosabban is, és nagyon haragudtam magamra! A köztes frissítőponton dacosan benyomtam vagy fél liter izót-vizet és futottam is tovább. Jött egy klassz part menti szakasz szerelmespárokkal, csobbanó Balatonnal, vadkacsákkal (imádom őket), s lassan beletörődtem, hogy ez most ilyen nehéz lesz. 23:04-re fél-hullaként beestem a váltásra, és rendkívül élveztem a Fóka (Ford Focus) ülését! Gábor fut tova, s az általa is vállaltakkal újragondoljuk az egészet…újratervezés 10-15 km-es szakaszokkal! Dani vezet, aztán nem tudom hogyan, de én.

Zamárdi-Siófok, 12,9km

 A fiúk szétfutották magukat, érkezik Dani, életemben nem láttam ilyen állapotban, pacsizunk, Ő mondja, örül hogy lát (megértem, ennyi futás után), s nekiiramodom. Nem tudtam egy percet sem aludni (a tízfős váltók néhány tagja csak bulizni jött és ezt megmutatta, csak őket hallottam meg a szúnyogokat), szar gyorskajával van a gyomrom kibélelve, de pár száz méter után elkezdem élvezni a futást, és ez már az enyém szőröstül-bőröstül. A részeg-betépett tizenévesek idétlen futási kísérletein röhögve, a hajnalban kutyát sétáltató bácsika értetlen pillantásán keresztül a siófoki mólónál látott csodásan felkelő Napkorongig! Futok a váltópont felé, elhagyom a vasútállomást, minden ember, aki rám néz valami értetlen arcot vág, kb. őrülteknek kijáró megrökönyödéssel. Hajnal 5 óra lehet, s futok Kelet felé.

Balatonfűzfő-Káptalanfüred, 11,2km

Semmi időnk pihenni, vezetek, egy benzinkúton hódolok a természet törvényeinek, megyünk tovább a következő váltáshoz, kb. robotokhoz méltó lazasággal. Nyeljük a magnéziumot mintha pez-cukor lenne, s rágunk mellé csokis kekszet. S persze vedeljük a vizet, szórom a sót a markomba és nyelem hozzá. Plebejus-izo! Jólesik.

Valahogy leváltom Danit, erre konkrétan nem emlékszem, de futok. A tervezetthez képest máshol és máskor, s amire nem számítok; szembe jön egy emelkedő!

Bazzz… Ez nem az én pályám, nem az én Világom, alföldi gyerek vagyok, a legtöbb szint amit futok az árvízvédelmi töltés 5 métere. Nagyon rossz fölfelé futni, kicsi utcákon keresem a nyilakat, s néha ha sokáig nem látok egyet, beparázok hogy eltévedtem s itt fogok keringeni a dombok közt Karácsonyig.

Itt volt először, hogy melléléptem az útnak.

Pár km -vagy száz méter?!- után ott áll az út mentén két kisleány, az egyikük 6 éves lehet, a másik talán 3. Színes krétával szép rajzok az aszfalton (nem tudtam befogadni az alakzatot), és „Hajrá!”-val búcsúztatnak. Nagyon jól esik!

Később utolér egy METRO-pólós srác, mondja, mennyi van még CSAK hátra, mindjárt frissítünk, innen is köszönöm Neki! J

Aztán jön még pár satnya, de hosszú emelkedő, és belesétálok. Utálom ezért magam, de nem megy a tűző napon. Egy kempingnél bekéredzkedem vizet inni, és jól lehűtöm magam, ezután futásnak nem nevezhető mozgással, de tolom megállás nélkül. A váltópont előtt már meglátom Barátaim, s hallatlan megnyugvással becsoszogok. 1:07:46 lett a 11,2km. Nekem egy hétnek tűnt!

A további két szakaszt Ádám és Gábor futotta, mi Danival meg kitaláltuk -miután újra tanultunk járni-, hogy Ádám frissítője után egyben van 6,2 km H2O mentesen, biztosan jólesne Neki egy korty víz a torkába, meg vagy egy dézsa a nyakába!

Kerestünk egy helyet Alsóörs és Csopak közt és kiálltunk egy zsugor vízzel.

Jöttek a futók, egyik elgyötörtebb, mint a másik, s hirtelen gondolattól vezérelve megnyitottam a Last Minute Exclusive frissítőpontot! J

Kapott bárki aki kért inni, fürdeni. Dani hozott még egy zsugor vizet a boltból, s összevizeztük a mezőny jó részét.

 Aztán fel Tihanyig, izgalom mikor jön Gábor. Nagyon nehéz lehetett Neki, még kocsival is fárasztott! Pár méterrel a vége előtt vártuk, s együtt, kézen fogva befutottunk a CÉL-ba!

Fotók, érmek, pacsik. Egy langyos sör. Jó lenne maradni… Nem lehet, még haza kell jutni (jövőre +1Nap maradok!).

Ádám, Gábor Nyugatnak (Gábor a kedvesével, Cilivel, aki nagyon sokat segített, innen is köszönjük!), mi Danival Keletnek.

 Sokat olvastam mások tollából erről a versenyről, de arra az élményzuhatagra nem készültem, ami ez alatt a 22,5 óra alatt ért! Futni szeretek, s néha élvezem, ha jól meggyötröm magam, de ez így nagyon más, s nekem sokkal-sokkal több volt! Amikor magadban rég feladnád, s egy térd rogyasztással már aludnál is a bozótban az aszfaltcsík mentén… De összeszorított szájjal lépsz megint egyet, megint egyet,…mert valahol, valamelyik kanyar után, talán már csak pár kilométerre ott vár a CSAPATOD! Most is megkönnyezem…

 Nagyon fáradt és nagyon büszke vagyok.