Nyúlcipő

Musculus gastrocnemius

2011. november 04. - szancsurrr

Négyes számú versenyző
Tudtam, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor felvághatok a nemlétező anatómia tudásommal (köszönet Sebestyén tanár úrnak, akinél annó ötösre szigorlatoztam, mert vizsga közben kiderült, hogy ő is egri:). Szóval a mai mese a kétfejű lábikraizomról szól. Vagy inkább hétfejű sárkányról, aki pár napja tüzet okád a bal vádlimban. Na jó, fájogat már pár hete, be is van csomósodva, kenegetem is a bűnös melegítő krémemmel -amit nemrég ugye sikerült a durva-vízhólyag alatt sarjadó friss húsra kenni-, de úgy voltam vele, hogy majd elmúlik, annyira nem fáj, csak picit meghúztam vagy valami hasonló. A futás elején mindig éreztem, de amint bemelegedett az izom, elmúlt a kellemetlen érzés. (A keddi utálatos résztáv alatt is így volt, bár ezeket a 6x800 avagy 3x1600 métereket a pokolba kívánom, annyira kifutom magam és megborulok utána, hogy fúj, a résztáv monnyonle!) Még tegnap is ok volt, de ma reggel felkeltem és éreztem, hogy bajok lesznek. Aki aggódik, ne aggódjon: azért sikerült elkacsáznom a fürdőszobába fogat mosni. Gondoltam, azért fáj ennyire, mert "hideg" az izom, majd a futás jól bemelegíti és minden rendben lesz. Ja persze. Ezek az öndiagnózisok nagyon mókásak. Szóval elindultam, de a fájdalom ezúttal nem szűnt meg az első ezres után, sőt! Nem csak fájdogált, hanem nagyon fájt. Éreztem, hogy sántítva futok és rosszul terhelek, ezért kb. 5 kili után természetesen megfájdult a jobb csípőm is, de persze futottam tovább, gondoltam, majd csak jobb lesz. És igazam lett, az utolsó 2 kili már egész elviselhető volt, kicsit meg is tudtam húzni a végét, így ugyanúgy sikerült 60 perc alatt lefutni a 11k-t mint múlt héten a fájás nélkül.

Ha nem rólam lenne szó, akkor azt mondanám, hogy a bejegyzés írója egy idióta állat és mé' nem marad otthon a seggén, ha fáj?! De mivel rólam van szó, így csak annyit mondok, hogy kis butuska vagyok és több mint valószínű, hogy holnap is elmegyek és lefutom az adagot.

Biztos ami biztos, éjszakára feltapasztom a "Fenaflan Patch" compressa térmica adesivát. ("Jujj de izgi, még sose használtam ilyen melegítős gyulladáscsökkentő cuccot.") És szerintem erőt veszek magamon, és végre bejelentkezek Ricardóhoz. Bár még sose találkoztunk, már szemezek vele egy ideje. Ricardo itt hirdeti magát a szomszéd utcában, mint személyi edző és sport-masszőr. Kb. minden nap elfutok a hirdetése előtt és megfogadom, hogy ma, futás után felhívom. De annyira fosok a sport-masszázstól, mert tuti, hogy fáááájni fog... Na de nó pén, nó gén, nem? De.

Ha valaki magára, illetve a fájdalmára ismer, az ne legyen rest, írja meg az ultimate gyógymódot.

A bejegyzés trackback címe:

http://rabbitshoe.blog.hu/api/trackback/id/tr163442339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Joe A 2011.11.04. 01:05:00

Biztosan sokszor nem egyszerű fejben. De ha lesérülsz utána akkor még rosszabb lesz.
Használ a tapasz, na az király akkor megjegyzem magamnak :)

szancsurrr · http://egyensulyt.blog.hu/ 2011.11.04. 01:05:00

Teljesen igayzad van. Nyilvan a testem igy jelez, hogy sok lesz. Az a baj, hogy kulfoldon elek egyedul, lassan egy eve nem voltam otthon es a futas az anti-depresszansom, ha nem megyek, minden bajom van. Persze egy-ket nap pihitol nem dol ossze a vilag. Amugy ez a melegitos gyulladascsokkento tapasz nagyon jo, mara mar sokkal,de sokkal jobb:)

Joe A 2011.11.04. 01:05:00

Tudok egy jót, pihentesd. :) Regeneráció, legfontosabb! Meghálálja és erősebb leszel utána, mint amennyivel a holnapra tervezett futásoddal fejlődnél. Kicsit free your mind el a futástól 1-2 napra. Könnyű :)))

Tünde Nánási 2017.02.21. 17:59:04

Szia, tudom, hogy nem mostani írás, de ha látod még, légyszi vegyük fel a kapcsolatot. Hasonló problémám van fél éve, és már nagyon kivagyok (szintén futás szerelmes)